Kép
A Svájci Követség, Idegen Érdekek Képviselet, ezennel igazolja, hogy Varsa Veronika Erzsébet urhölgy a svájci csoportos (kollektiv) utlevélben szerepel és ezért nevezett érvényes utlevél birtokában lévő személynek tekintendő.
Budapest, 1944. október 23.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Még 1944 nyarán rábeszélték apámat, hogy térjünk ki. Az evangélikus egyháznál tudtak venni hamis papírokat, születési bizonyítványt. Ennek alapján lehetett bejelentkezni. Apám Vágner Géza István volt, anyja neve Stettberger Margit, én Veronika. A történethez tartozik, hogy a hamis papírokért nem fogadtak el pénzt, hanem tárgyakat kértek. Én főleg azokra emlékszem, amelyek engem érintettek, nevezetesen egy gramofon, amit a tizedik születésnapomra kaptam négy angol Linguaphon lemezzel és a biciklim. Apám holmija közül csak az írógépre emlékszem. Így aztán 1944-ben az egész család áttért a Deák téri evangélikus templomban. Anyám úgy fogta fel, hogy ez egy életmentő gesztus, ki törődik vele. Ő egy olyan magyar, aki zsidó. Különben volt svájci menlevelünk, volt spanyol is, svéd is, és folyamatban volt egy vatikáni menlevél is. De egyiket sem használtuk.
