Kép
Anyám varrónő-számlája
Braun Mihályné Női divatterme
Szeged, Kelemen-utca 3 szám
Számla
T. Őnagysága Engelné úrasszonynak
Selyem ruha fazon 40 korona
rózsaszín krep voál 11
sötét kék krep voál 5.60
derék bélésnek tüll és äbend 7
fekete bársony szallag 4
ujjbelég és apróság 3
horgolt gombok 1
Bluz fazon 8
fehér grenadin 5
fehér szallag 3
fehér csipke 1.20
fehér vászon 7.50
1 méter fehér …. 3.60
fekete szallag 1.50
munkadíj 10
----------------------------------
111 ko 40 fillér
tisztelettel Braun Mihályné
fizetve 1915. július 28.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Amikor anyám húszéves korában már a tizedik kérőt, Engel Vilmost is kikosarazta, akkor nagyanyám leültette a szalonban, és azt mondta neki: "Fiam, mit akarsz? Talán patikárius kisasszony akarsz lenni?" És akkor rájött, hogy ez talán nem perspektíva, és inkább igent mondott Vilmos bácsinak.
Az esküvő után hat hétig voltak nászúton, Velencében. Anyám, miközben körülötte mindenki németül beszélt, megpróbálta felfrissíteni olasztudását. Jó nyelvérzéke volt. A nászút után egy nagy lakásba költöztek, ahova nagyapám [Garai Izsó] rendelt teljes bútorzatot hétezer-négyszáz korona értékben. A ház a "Szegedi Napló" tulajdona volt, ott volt a kiadóhivatal, egy szárnyépületben a nyomda, és az első emeleten volt a lakás. A szalonon kívül volt még két vagy három szoba. A szalon akkora volt, hogy a "Szegedi Napló" képzőművész munkatársainak időről időre kiállításokat rendeztek benne. Az ifjú házasoknak saját, kétlovas kocsijuk volt. Amikor összeházasodtak, akkor nagyapám adott a lányának havi háromszáz aranykorona apanázst. A háború alatt nagyapám és Vilmos bácsi is jegyeztek hadikölcsönt, és minden pénzük elúszott.
