Kép
A kép Zágrábban készült 2002-ben, Mariska néni [Gombos Józsefné, szül. Weisz Mariska, az anyai nagymama egyik testvére] egyik lányának századik születésnapján. Zongorista volt, és ezen a századik születésnapon még zongorázott. Négy nyelven beszélt a megjelentekkel. A kép jobb oldalán én vagyok, az ősz néni az ünnepelt, a többieket nem ismerem.
Garai Mariska nénit (anyai nagyanyám testvére) nem taníttatták, inkább a cselédekkel barátkozott. A zsidó Gombos József vasutashoz, a későbbi bajai állomásfőnökhöz ment férjhez. Mariska néni nekem nagymamaféle volt, mert egyik nagymamám se élt már, amikor születtem, és Mariska néni Bajáról följött, amikor a nővérem született, és amikor én születtem. Emlékem róla az, hogy olyan kedvesen gömbölyű néni volt, szép fehér kötényben.
Az auschwitzi jegyzőkönyvekben benne van, hogy megérkezett. A férje, Jóska bácsi is megérkezett. Idős emberek voltak. Volt két lányuk, akik viszont túlélték a háborút. Az egyik százhárom éves koráig élt, a másik száznégy éves koráig. És mind a kettő jó szellemi állapotban. A sors valami furcsa kárpótlása ez a jó néninek és bácsinak. Az egyik lány férje egy horvát keresztény ember volt, aki bujtatta. Bujtatni akarta a sógornőjét is a családjával, de a sógor azt mondta, hogy lehetetlen, és átmenekültek Olaszországba. Onnan kalandos úton Svájcba kerültek, ahol a négytagú családból hárman túlélték. A férfit sem gyilkolták meg, "csak" a háborús körülmények végeztek vele, mert cukorbajos volt.
