Kertész Endre és Kertész Endréné

Kertész Endre és Kertész Endréné
+
  • Foto aufgenommen in:
    Karcag
    Ländername:
    Magyarország
    Name des Landes heute:
    Hungary
A képen anyám [Fischer Lenke] és apám [Kertész Endre] van. Fogalmam sincs róla, mikori a kép. Valamikor az 1930-as években készülhetett, Karcagon. 1935-ben házasodtak össze a szüleim, ez mindenképpen a házasságuk után lehetett valamikor, de még a megszületésünk és főképpen apám elvitele előtt. A háttérből arra következtetnék, hogy a nagyapámék udvarán készült, Karcagon. A kerítés ismerős, ettől jobbra van az öregek háza, balra pedig a nyomda. Úgy tűnik, hogy szerették egymást. Anyám, Fischer Lenke is Karcagon született, 1910-ben, de Jászberényben gyerekeskedett. Hogy kerültek oda, azt nem tudom, mint ahogy azt se, hogy mikor kerültek vissza Karcagra, a szüleire nem is emlékszem igazán. Anyám testvére, az Irén néni is Karcagon élt, a férje is karcagi volt, Grosz Ernő. Azt sem tudom, a szüleim hogyan ismerkedtek meg, és hogyan házasodtak össze. Ez a legnagyobb szégyenem. Állandóan készültem rá, és mindig azt hittem, hogy ráérek. Ezek persze ilyen dumák, hogy az ember utólag igyekszik, meg tud is magyarázatokat találni. Apám Karcagon született 1908-ban. Énekelt a városi bömböldében. Így hívták a férfikart. A Rózsabokor nevezetű vendéglőben a híres Farkas Gyuri cigányprímás apját, aki brácsás volt, és ugyanolyan kicsi ember, mulatozás közben az ölébe ültette. Ezek akkor nem voltak olyan furcsák, mint ma. Nagyobb volt a zsidóságnak az asszimilálódása, beilleszkedése, ma így mondják. Apámra nem igazán hasonlítunk. Az arca teljesen bennem van, erős állcsontja volt, úgy él a képzeletemben, hogy nagy ember volt testmagasságra. Ugyanakkor dacára annak, hogy ilyen vallástartó családban nevelkedett, ő teljesen alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz. Cigányozott [Azaz: cigányzenére mulatott. -- A szerk.], focizott, énekelt, Pestre járt időnként a barátaival. Van egy olyan kép, amikor hárman állnak a Tudományos Akadémia előtt, jól érzékelhetően egy átmulatott éjszaka után. Ezek kiválóan alkalmas emlékek, hogy mint apa erősen felmagasztosuljon az emlékezetben. De sose ezt a részét értékeltem igazán az ő rövidke életének, hanem két másik dolgot: az egyik, hogy a nagyapám nyomdájának az egyetlen betűszedője volt, a másik az a doni illúzió. Amikor én verselni kezdtem, és időnként a formával is megpróbálkoztam, hibátlan magyaros nyolcasokat írtam, hogy '?apám a Don elfelejtett/ hiába vív játékkardom?' [theresienstadt-i ballada], ilyeneket írtam. Az egészről annyit tudtam, hogy munkaszolgálat, Don-kanyar és azzal kész. Apámból tulajdonképpen ez maradt meg, meg az, ha haragudott, akkor lefelé ráncolta a homlokát, ha meg csodálkozott vagy morfondírozott, akkor fölfelé. Ezt én is megtanultam. Mind a két irányba tudom a homlokomat ráncolni!

Interview details

Interviewte(r): Péter Kertész
Interviewt von:
Mészáros Balázs
Monat des Interviews:
Október- November
Jahr des Interviews:
2004
Szentendre, Hungary

HAUPTPERSON

Endre Kertész
Geburtsjahr:
1908
Geburtsort:
Karcag
Todesjahr:
1944
Todesort:
Ukrajna
Todesort:
Ukrajna
Beruf
Vor dem 2. Weltkrieg:
Betûszedõ

Weitere Informationen

Ebenfalls interviewt von:
Shoa Alapítvány

Mehr Fotos aus diesem Land

Mein Mann und ich
Die Familie meines Vaters
Mein Onkel Hugó mit seinem Sohn
Emanuel  Rosenberg und sein Bruder Adalbert als Soldaten im 1. Weltkrieg
Judith Rosenberg
Großmutter Fried mit ihrer Tochter Klara Löwy [geb. Fried] in Csenyete
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8