Másolat Fischer Péter halotti anyakönyvi kivonatáról

Ez egy halotti anyakönyvi kivonat. Fischer Péter, tehát az anyai nagyapám nevére. Az elhalálozás ideje 1917. Ő hôsi halott! 'A hôsi halált halt katona életkora, az elhalálozás idôpontjának felel meg.' Jellemzô módon, 1917-ben halt meg, és 1927-ben jegyezték be a halotti anyakönyvbe, ezért hivatalosan 39 évesen halt meg. Anyám szüleiről nagyon keveset tudok. Az 'Új Élet' 19. számában, 2004. október 15-én jelent meg, hogy az anyai nagymamámról, aki született Stein Róza, asszonynevén Fischer Péterné, utcát neveztek el Bécsben. Úgy kezdődik az újságcikk, hogy 'Bécs XI. kerületében egy addig névtelen kis utca, a Döblerhofstrasse és a Guglgasse között felvette a Rosa Fischer nevet. Fischer Róza egyike volt az 1944 tragikus esztendejében Ausztriába hurcolt és ott kényszermunkát végző zsidóknak. A simmeringi gázgyárban dolgozott, itt halt meg 1944. augusztus 21-én.' Nem élte meg a felszabadulást. Azt írja az újság, hogy 'tudomásunk szerint ez az egyetlen magyar zsidó deportáltról elnevezett utca Ausztriában'. Ez az én anyai nagyanyám. Anyám, Fischer Lenke is Karcagon született, 1910-ben, de Jászberényben gyerekeskedett. Hogy kerültek oda, azt nem tudom, mint ahogy azt se, hogy mikor kerültek vissza Karcagra, a szüleire nem is emlékszem igazán. Nem tudom, a családja mikor került Karcagra, a szüleire igazán nem is emlékszem. Anyám testvére, az Irén néni is Karcagon élt, a férje is karcagi volt, Grosz Ernő. Ő munkaszolgálatosként halt meg, az Irén néni együtt volt velünk deportálva, együtt is jöttünk vissza. Nagyon életrevaló asszony volt. Az egyik emlékezetes tevékenysége, hogy amikor a kunmadarasi szovjet katonai repülőteret építették, ami ott van Karcagtól tízegynéhány kilométerre, akkor ő abban részt vett, mert volt egy fogata két lóval, és mindenféle földmunkát végeztetett. Egészen a haláláig, gyakorlatilag az egész szocializmusban maszek kereskedő volt. Vásározóként tartotta fönn magát. Ez azt jelenti, hogy járt neki ez a KISOSZ [A 'KISOSZ Értesítő' a Kiskereskedők Országos Szervezete hivatalos közlönye volt 1953 és 1989 között. -- A szerk.] vagy milyen újság, és tudta, hogy hol mikor van vásár, összecsomagolta a kollekciót, és kiment a vasútállomásra két órával a vonat indulása előtt. Azt mondta, jegyezd meg, kisfiam, hogy váró utas van, de váró vonat nincs? Karcagon sokszor láttam őt a hetipiacon a sátrában, munkában, főleg kendőket árult, legalábbis erre emlékszem. Anyámnak két testvére volt, a másik István, szerencsétlen sorsú volt, egy özvegyasszonyt vett el a háború után, akinek már volt két gyereke. Az István kereskedelemmel foglalkozott, és viszonylag fiatalon halt meg a felszabadulás után.