Anyám [Kertész Endréné, szül. Fischer Lenke] munkakönyvében volt ez a hatósági bizonyítvány, amely igazolja, hogy anyám a Tóth Géza fodrászüzletében mint manikűrössegéd volt alkalmazásban a háború előtt. Azt nem tudom, hogy tényleg így volt-e, én akkor még nem éltem. Ez azért volt a munkakönyvben, mert a munkakönyv kiváltásához volt rá szükség. A szakmai gyakorlatot igazolja. A dokumentumot 1953-ban, Karcagon állították ki. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------- Karcag Város Tanácsa VB.III.Igazgatási Osztálya Karcag Kossuth tér 1. Telefon1. Postafiók 3 K.969-1/350/1953. Hatósági bizonyitvány. Karcag Város Tanácsa VB. III.Igazgatási Osztálya részéről, két tanu büntetőjogi felelőssége tudatában tett nyilatkozat alapján igazolom, hogy özv. KERTÉSZ ENDRÉNÉ szül. FISCHER LENKE - aki Karcagon 1910.ápr.10 napján született, - karcagi - Lőwy Sándor u.3 sz.a. lakos 1925-1935.ig manikürös segéd dolgozott Karcagon egyéni munkakörben, mig 1935- 1936 ig Tóth Géza fodrász üzletében mint manikürös segéd volt alkalmazásban. Szakmai gyakorlatát 1944ig folytatta. Erről kérelmére munkakönyv igazolásához kiadtam ezen bizonyitványt bélyegmentesen. /Gergely Pál/ Pecsét VB előadó Karcag, 1953 május 5 nap ------------------------------------------------------------------------------------------------------- Anyám a háború után is mint manikűrös keresett pénzt, abból élt. Saját jogán nem volt nyugdíja soha. Rengeteg megalázó helyzetbe került, amikor elment ilyen nagyságákhoz. X-szer előfordult, hogy elment, és azt mondták, hogy jöjjön később, Lenke! Ugyanakkor mindenkinek a barátnője volt egyszersmind. Volt grófnő, volt szülész-nőgyógyász főorvos felesége, aki 1956 [lásd: 1956-os forradalom] után, mikor hazamentem, azt mondta, hogy ha kell, még a szoknyája alá is elbújtat, mert akkor kiabálták, hogy 'egy komcsi mellé egy zsidót akasztunk!'. De a manikűrözés nem volt tervezhető jövedelem anyám számára. Ebből a szempontból egyfajta életművész volt.