Kertész Péter iskolai értesítője a szegedi Izraelita Általános Iskolából

Ez az iskolai értesítô könyvem 1948-ból, Szegedről. Mikor hazaérkeztünk a deportációból, 1945 májusában, akkor a bátyámmal, [Kertész] Mikivel Karcagon valami zárdába jártunk iskolába, hogy ne veszítsük el az évet. Nem is veszítettük el, ez a második osztály volt. Erről nincs bizonyítványom, illetve nincs az irataim között. Zárdának hívták, mert apácák is tanítottak benne. A zsidó iskolába ekkor még nem jöttek vissza a tanítók. Érdekes módon, a zsidó gyerekeknek egy másik része a református iskolába járt. Aztán harmadikban már a karcagi zsidó iskolába jártunk. Negyedikben, 1946-ban felkerültünk Budapestre, valamilyen cionista otthonba, a Habonim Drorban voltunk. Ez Zuglóban volt akkoriban. Onnan jártunk a Tarbutba [lásd: Tarbut Magyarországon]. Ez a Bérkocsis utca sarkán volt -- ahol a Rabbiképző van --, ott mindent héberül tanultunk. Negyedikben, a Rabbiképző templomában, mely a budapesti izraelita fiúgimnázium temploma is volt egyben, a szószékről én búcsúztattam a tanévet hibátlan héberséggel. Aztán 1947-ben lekerültünk Szegedre, valami cionista intézetbe. Ott a szegedi zsidó iskolába jártunk egy évet, ott szintén volt héber nyelv az angol és a magyar mellett, mind a két félévben. Azt hiszem, Szegeden volt, ötödik osztályos koromban, amikor alijázni akartam. 1947-ből van egy, az anyámnak írott levél, abban kértem azt, hogy anyám engedjen engem alijázni. De ő nem engedett, és én akkor szófogadó voltam, és aztán itt maradtam. Később már nem jutott eszembe, hogy elmenjek. Azért itt mosták az agyunkat ezekben a cionista otthonokban. A Tárogató úton, Zuglóban, a Bácskai utcában meg Szegeden. Igaziból nem tudom, miért mentünk egyik helyről a másikra. Voltak ilyen átcsoportosítások. Nem működött az a helyszín, ahol addig voltam? Nem tudom. De ezek kellemetes dolgok voltak, mert a szabadidős foglalkozások mind olyanok voltak, amik a jóízű táborozásokra jellemzőek. Tábortűz volt, azt körbetáncoltuk valahogy, horgásztunk, meg nem tudom, mit csináltunk. Nagyon sok olyan magyar mozgalmi dal volt, aminek volt héber megfelelője. Most már nehéz megmondani, hogy melyik az igazi. Például a 'Szól a kakas már?', az egy jiddis dal eredendően [A köztudatban ez a dal magyar népdalként él, holott valóban eredetileg ez a dal Taub Eizik Izsák nagykállói rabbi nevéhez fűződik. Hogy pontosan milyen szerepet is töltött be a dal megszületésében a rabbi, azt homály fedi, az erről szóló legendák ugyanis ellentmondanak egymásnak. Bizonyos források szerint ő gyűjtötte a falusiaktól a 'Szól a kakas már' dallamát és szövegét, mások szerint ő írta, megint mások szerint kedvenc nótája volt, és a meghonosításában segédkezett. -- A szerk.]. De ez teljesen mindegy, mert nagyon lelkesítően hatottak. Tehát jó értelemben lehetett manipulálni a fiatalokat is. [Az értesítőben a ?Szorgalom? helyett ?Rendszeretet?, félévben ?? gyakorlatok?, évvégén ?Gazdasági gyakorlatok?, valamint angol és héber nyelv szerepel. -- A szerk.]