Bíró Gyula és Gyuláné a fiukkal, Tamással

Anyám húga, Török Klára, a férje, Bíró Gyula és a fiuk, Tamás, itt két évesen. Gyula vaskereskedő volt, pontosabban az édesapja, Bíró Albert csavar- és vasáruüzletében volt társtulajdonos. Nem volt érzéke az üzlethez, inkább humán érdeklődésű volt, sokat olvasott, szerette a komolyzenét és a mozit. Klári nem dolgozott, csak amennyit kellett a háztartásban, némi segítség mellett. Sokat foglalkozott a kisfiával. Egy érdekes nyaralásukról mesélt sokat: hármasban körbeutazták a Balatont, úgynevezett filléres vonattal. Lehet, hogy nem pontosan így volt, de erre emlékszem. Tomi nem járt óvodába, csak nyáron pár hétig 'gyermek-strandoltatásra'. Két óvónőféle egy csapat öt-tíz éves gyereket kivitt a Margit-szigeti Palatinus-strandra. Néhányszor én is velük mentem. A Bíró--Török-család szép élete rövid volt. Gyula 1940-ben meghalt, hirtelen infarktusban, munkaszolgálatban. Klári a lichtenwörthi koncentrációs tábort nem élte túl. Tomit a szüleim nevelték fel.