Újságcikk

A ?TAILOR and MAN'S WEAR? című újság több, fényképpel illusztrált cikkben mutatta be újonnan megnyitott ruházati boltomat, amely Parramatta üzleti negyedében volt a Church Street 190. alatt. A bolt neve TOM MILLER volt. (A cikk eleje a Centropa archívumában található hutmo048 kódszámmal.) Az alsó kép melletti szöveg: ?Tom Molnar és öccse John szerencsés párost alkot. A férfiruházat terén nagy tapasztalattal rendelkező Tom lépésről lépésre vezeti be Johnt a szakma rejtelmeibe.? *** Volt Sydney-ben egy család, akik nagyon távoli rokonai voltak az édesapámnak, Fülöp Sándor és a felesége, Ilonka és a lányaik, Yvette és Márta. Ez a Márta férjhez ment egy Svéd Miklós nevű emberhez. A Svéd és a Fülöp társak voltak egy férfiruhakonfekció-gyárban. Velem úgy bántak, mint a saját gyerekükkel, minden este oda mentem hozzájuk vacsorázni. Valahogy sor került rá, hogy megbízható embert kerestek a gyárba, és mondták, hogy menjek oda dolgozni. A munkám főleg minőségi ellenőrzés volt. Én adtam ki a bedolgozóknak a munkát, én vettem be, ellenőriztem, hogy csinálták meg, én fizettem őket. Ott dolgoztam egy darabig, és akkor ismertem meg az első feleségemet, Kaufmann Zsuzsit. A papája, Kaufmann Jóska, annak is volt egy ilyen konfekcióruha-gyára, és nagy konkurenciaharcban volt a Svédékkel. Nem nézték szívesen, hogy én a Kaufmann lányával járok, úgyhogy az lett a vége, hogy felmondtam nekik, és eljöttem. Odamentem a Kaufmannhoz dolgozni. Akkor már volt egy kis tapasztalatom a férfiruhagyártásban. Szóval az lett a vége, hogy én lettem a sales manager. Én adtam el a gyár egész kapacitását, jártam üzletről üzletre, mint egy ügynök. 1961-ben összevesztem Kaufmann-nal, és eljöttem. Nyitottam egy ruhaüzletet Parramattában. Ez Sydney egyik városrésze. Az üzletet hitelből nyitottam. A háztulajdonos segített nekem úgy, hogy nem kért helyiségbért egy ideig. Másfél évig csináltam, az üzlet nem ment jól. 1963-ban visszamentem a Kaufmannhoz, nem a gyárba, hanem volt neki három üzlete, és az egyik üzletét vezettem a város közepén. Ott voltam 1963-tól 1965-ig, akkor 1965-ben megint eljöttem tőle, és elmentem dolgozni egy női konfekció üzembe, ahol production manager voltam 1968-ig. Ezek női ruhát gyártottak, és ott időelemző voltam. Lemértem, hogy mit mennyi idő alatt csinálnak meg. Mert ez nem úgy ment, hogy egy nő megcsinált egy egész ruhát, hanem az egyik a zsebet varrta, a másik a mellrészt, és darabbérben fizették. De én soha nem akartam ebben a szakmában maradni, mindig szerettem volna tovább tanulni.