Thomas Molnar hetedikes bizonyítványa

Thomas Molnar hetedikes bizonyítványa

Kép
Ez a gimnáziumi bizonyítványom a hetedik osztályból. Az elemi iskolában egészen jó tanuló voltam, csupa jeles, de nem nagyon szerettem az iskolát. A gimnáziumban csak azért volt rossz bizonyítványom, mert nem tanultam. Lehet, hogy elfogult vagyok, de olyan tanárok szerintem sehol nem voltak. Strasser V. Benő, a legjobb matematikus volt, szenzációs tanár. Kertész Dezső volt a latintanárom, remek tanár volt. Gellért volt az angoltanárom. Grünwald Fülöp, aztán Pach Zsigmond Pál, egyik jobb volt, mint a másik. A matekot nem szerettem, bár Strasser nagyon jó tanár volt, mégsem szerettem. Inkább a humán dolgok mentek. A matematikát és a fizikát utáltam. Ebből a kettőből mindig éppenhogy hármassal átmentem, ennek ellenére szerettem a tanárt, mert szenzációs volt. Ő nem szeretett engem, de ezt nem érzékeltette, igazi jó pedagógus volt. Próbálta érdekessé tenni a fizikát és a matematikát. Én az angolt, a történelmet és a magyart szerettem. Nyelvet csak az iskolában tanultam. Angolt, latint. Nem kellett különóra. Volt három angolóra egy héten, és azzal is úgy voltam, hogy nem csak a házi feladatot csináltam meg, hanem azon kívül is olvastam angolul, Shakespeare-t olvastam angolul 12-13 éves koromban. Nagyon jó szótáram volt, benne volt minden, ami kellett. A gimnáziumban volt önképzőkör, de nem voltam a tagja. Inkább sportoltam. Nagyon sok sportot űztem. Futballoztam, jéghokiztam, kézilabdáztam, kosárlabdáztam. Ezeket főleg az iskolában, a zsidó gimnáziumban. A jéghokit nem, arra már nem emlékszem, hogy jött. És ahhoz a felszerelés sem lehetett olcsó, de ilyenre mindig volt pénz. Ha például az iskolai csapatnak kellett egy labda, akkor apám megvette, és bevitte. De leginkább futballoztam. Éjjel-nappal futballoztam. Én voltam az iskolai csapat kapusa. Amikor hatodikos voltam, már védtem az iskolai csapatban, ami főleg nyolcadikosokból állt. Aztán 1946-ban gyermekparalízisem volt, a karom megbénult, és attól kezdve balbekket játszottam. Szóval el voltam foglalva. Először is minden hétvégén volt kirándulás a cserkészekkel. Őrsgyűlés is volt minden héten egyszer, és volt a kosárlabda, a kézilabda, szóval el voltam foglalva. És az olvasás. A gimnáziumban sem igen voltak barátaim, az osztálytársaimmal lógtam néha együtt. Mire ez a tanév befejeződött, én már Bécsben voltam. Apám intézte el, hogy adják ki a hetedikes bizonyítványt. Azt hitte, hogy kelleni fog, hogy valamire jó lesz. De nem volt jó semmire, semmit nem ért. ************************************************************************ Molnár Tamás tanuló Évvégi bizonyítvány A PESTI IZR. HITKÖZSÉG GIMNÁZIUMA az 1948/49.-ik iskolai évben hetedik osztályában nyilvános tanulói minőségben tanúsított előmeneteléről. A tanári testület általános ítélete: A nyolcadik osztályba léphet. Kelt Budapesten 1949. június hó 18-án Osztályzatok: Magatartás: jó Hit- és erkölcstan: elégséges Magyar nyelv és irodalom: jó Történelem, állami ismeretek: elégséges Gazdasági és társadalmi ismeretek: elégséges Föld- és néprajz: elégséges Latin nyelv: elégséges Zsidó történet: elégséges Héber nyelv: közepes Angol nyelv és irodalom: elégséges Természettan: elégséges Mennyiségtan és mértan: közepes Rajz, a műalkotások ismeretével: jeles Testgyakorlás: közepes Ének: kitűnő Általános tanulm. eredm. középrendű
Open this page

Fotó adatai

Interjúalany

Thomas Molnar