Apám ott áll [jobbra] valakivel az olasz fronton. Valószínű, hogy a frontról küldte. A felirat sokkal későbbi, amikor az album készült, akkor íródhatott fel, hogy “A fronton Olaszországban”. Tudta nagyon jól, milyen büszke az apja, hogy harcolnak a gyermekei a drága Osztrák--Magyar Monarchiáért, nem véletlenül küldték a képeket az apjuknak, mert az boldog volt, hogy a hazáért küzdenek a gyerekei. Apám zászlós volt a fronton. Az érettségizetteket általában a legalacsonyabb tiszti ranggal látták el.
Apám egy teljesen asszimiláns, osztrák--magyar zsidó családból származik, amin gyakorlatilag azt kell érteni, hogy lényegében jóformán semmiféle ismerete nem volt a vallásról. Semmiféle, beleértve azt, hogy nem tudott imádkozni sem, nem ismerte a héber betűket sem. Tudta, hogy zsidó, többet nem tudott. A tipikus asszimiláns zsidó magyarabb akart lenni a magyaroknál. Az opportunizmusból is volt benne. Ez nemcsak a nagyapámra vonatkozott, ez egy általános jellegzetesség volt, köszönet, hála volt a megengedett emancipációért
