Kornfeld Ferencné és testvére a szódagyárban

Kornfeld Ferencné és testvére a szódagyárban

Kép
A képen a feleségem és a húga látható, már a háború után a szódagyárban.
 
Az apósomnak, Weiss Mózesnek szódagyára volt Dunaszerdahelyen. 1945-ben boldog voltam, hogy a leendő feleségem hazajött a húgával. Közben elmúlt az év, beléptünk az 1946-os évbe. A szódagyár is elkezdett működni. A feleségem unokatestvére, Weiss Feri sokat segített, hogy visszakapjuk a szódagyárat. Segített összeszedni a régi szódásüvegeket, amikbe be volt vésve a név, hogy Weiss M. Mózes, Dunaszerdahely. Lovas kocsit kellett szerezni. Volt egy ló is hozzá.
 
Én már szabómester voltam, de besegítettem a szódagyárba is. Hajnalban szódáskocsival jártam a falvakat és az itteni kocsmákat, szedtem össze az üres szódásüvegeket, hogy legyen mit megtölteni. Voltak tíz-, tizenöt, húsz- és huszonöt literes ballonok is, amiket tölteni kellett. Ila néni és a feleségem töltötte a szódát. Amikor befejeztem a szabóságban a munkát, akkor délután kihordtam a szódát. Ez így ment egy darabig. Hajnalban szódát hordani, utána bemenni a műhelybe, méreteket venni, megbeszélni a kuncsaftokkal, munkát biztosítani az embereknek, majd néha visszamentem, és az üvegeket segítettem tölteni, aztán széthordani a kocsmákba a tele üvegeket. Akkor még nagyon fiatalok voltunk, alig múltam huszonegy éves, a feleségem tizenkilenc éves volt. Közben jártunk mulatni, szórakozni. Szombat este mindig nagyobb bulikat rendeztek, ma már bulinak hívják, abban az időben mulatság volt. Jókat mulattunk. Nem volt komolyabb értelme az életünknek. Elfelejtettük a szülőket. Sokat mulattunk, szerettem mulatni. Divat volt a cigányzene. Amikor azt akartam, hogy a cigány az én nótámat húzza, akkor egy százkoronást belehúztam neki a vonójába. Volt úgy, hogy hazajöttünk, lefeküdtünk, felkeltünk, és egy fillér nem volt a házban. Az utolsó fillérig elmulattunk mindent. Egyszerűen nem volt számunkra semminek sem értéke, mert mindenünk elveszett. A szülők elvesztek, a rokonok, majdnem mindenki a családból. Az életösztön tartotta bennünk a lelket.
 
Egyszer csak jöttek az államosítások. Elvették a szódagyárat.
 
Open this page

Fotó adatai

Interjúalany

Ferenc Kornfeld