Kornfeld Ferenc és felesége

+
  • Fénykép készítésének helye:
    Dunaszerdahely
    Fénykép készítésének éve:
    1946
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Csehszlovakia
    Ország neve ma::
    Slovakia
    Name of the photographer / studio:
    brunner
1946-ban készült kettőnkről ez a kép.
 
1945-ben boldog voltam, hogy a leendő feleségem hazajött a húgával a lágerből. Aztán beléptünk az 1946-os évbe. A szódagyár is elkezdett működni. Akkor még nagyon fiatalok voltunk, alig múltam huszonegy éves, a feleségem tizenkilenc éves volt. Közben jártunk mulatni, szórakozni. Szombat este mindig nagyobb bulikat rendeztek, ma már bulinak hívják, abban az időben mulatság volt. Jókat mulattunk. Nem volt komolyabb értelme az életünknek. Elfelejtettük a szülőket. Sokat mulattunk, szerettem mulatni. Divat volt a cigányzene. Amikor azt akartam, hogy a cigány az én nótámat húzza, akkor egy százkoronást belehúztam neki a vonójába. Volt úgy, hogy hazajöttünk, lefeküdtünk, felkeltünk, és egy fillér nem volt a házban. Az utolsó fillérig elmulattunk mindent. Ahogy jött a pénz a szódagyárból, úgy el is ment. Nem maradt abból semmi. Nem tudtunk gazdálkodni. 
 
Egyszerűen nem volt számunkra semminek sem értéke. Semminek az égvilágon. Egyszerűen nem volt olyan érzés, hogy ennek értéke van, mert hát mindenünk elveszett. A szülők elvesztek, a rokonok, nekem a nagymamám, mindenki majdnem a családból. Az életösztön tarotta bennünk a lelket. A lágerban annyira éheztünk, hogyha mentünk munkából vagy vissza, és az út mentén valamelyik ház előtt ki volt dobva a krumpli héja, akkor rávetettük magunkat. A nyers burgonya héjára. Verekedtünk, hogy ki egye meg a nyers burgonya héját. A lágerban nem volt lopás, de ha valami hasonló akadt, akkor mindig azt mondtuk, hogy organizálni mentünk. A feleségem húga fiatalabb volt, jóval, és ő aztán végképp nem érezte, hogy mi az a rizikó. Annyira "organizált" a lágerban, hogy egyszer a suszterműhelyből, mert hát a lágerban is voltak suszterműhelyek, a suszterműhelyből "elorganizálta" a német parancsnoknak a csizmáját. Aztán keresték, hogy hol van ez a csizma. Közben az Ila még eladta valakinek valami ennivalóért. Agyon akartak lőni körülötte mindenkit, ezért vissza kellett juttatni valahogyan azt a csizmát, amit "organizált". Ez benne maradt mindegyikünkben. Ami nincs odabetonozva, azt el kell vinni. Én hamarabb dolgoztam fel, hogy ezt nem lehet, nem szabad, ez nem normális. Nagyon szigorúan voltam erre nevelve. Nálam ilyen nem létezett. Elmentünk például a feleségemmel a cukrászdába, fagylaltot venni. Egyszer csak látom otthon, hogy a feleségem kiveszi a táskából a kis hamutálcát, kiskanalat, amivel ettük a fagyit. Kérdeztem tőle, hogy mit csinált, honnan?! "Hát elorganizáltam ott, a cukrászdában!" Elfelejtkezett magáról.  Vissza is vittem a cukrászdába a holmit. Elmagyaráztam nekik, hogy mi még ebben élünk, akaratlanul is. Nem akart ilyet az ember csinálni, mégis előfordult.
 
1946. április hetedikén megnősültem. A feleségem akkor tizenkilenc éves volt. 
 

Interjú adatok

Interjúalany: Ferenc Kornfeld
Interjúkészítő neve:
Martin Kornfeld
Interjú készítésének éve:
2005
Dunaszerdahely, Slovakia

Kulcsfigura

Ferenc Kornfeld
Zsidó név:
Efraim
Születési év:
1924
Születési hely:
Dunaszerdahely
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Szabó
II.világháború után:
Vállalati tisztviselő

Másik személy

Ferencné Kornfeld
Zsidó név:
Sarah Lea bat Gitl
Születési év:
1926
Születési hely:
Dunaszerdahely
Foglalkozása
II.világháború után:
Üzletvezető
  • Születési név: 
    Weiss Rozália
    Névváltoztatás éve: 
    1946
    Névváltoztatás oka: 
    Házasságkötés

További képek ebből az országból

Katarína Löfflerová
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8