Kép
Ez az utolsó levelezőlap, amit apám küldött anyámnak, miután elvitték Szentesről. Apámat, Gunst Sándor izraelita hitű szentesi lakost őrizetbe vették 1944 tavaszán. Azért kellett még a gettó felállítása előtt lecsukni és deportálni, mert ő volt ebben az időben a hitközség elnöke. Ez közvetlenül 1944. március 19. után történt, amikor a németek megszállták Magyaroszágot.
Apámat más notabilitásokkal együtt begyűjtötték a szentesi rendőrségre. Még sikerült benyújtani a fellebbezését ez ellen az eljárás ellen, hogy őt internálják, természetesen ártatlannak tartotta magát, hiszen csak azért szedték őt össze, mert könnyű volt rátalálni a hitközségen keresztül, szóval fellebbezett. Gondolni lehet, hogy mi lett a fellebbezéssel, és a következő héten úgy vitték Auschwitzba, mint a pinty. Pontosabban Szentesről először Szegedre, később Pestre, majd onnan Sárvárra, majd onnan Auschwitzba került és ott elpusztították [Randolph L. Braham név szerint is megemlíti Gunst Sándort: állítása szerint a szentesi hitközség néhány más prominens tagjával együtt először Topolyára hurcolták, és az elsők között deportálták Auschwitzba. Lásd: Randolph L. Braham: A magyar Holocaust, Budapest, Gondolat, é. n. (1988). De természetesen elképzelhető, hogy közben még megjárta Budapestet és Sárvárt is. -- A szerk.]. Nagyon nehéz elkülöníteni, hogy miről mikor hallottam először, és mikor mi foglalkoztatott jobban. De azt hiszem, akkor nemigen tudtunk Auschwitzról. Apám írt levelezőlapokat még Pestről is és Sárvárról is. Az utolsó levelezőlapját anyám megőrizte, és magával vitte a gettóba és a deportálásba is, és hazahozta azokat a lapokat, amiket apám ezekről a helyekről írt. Szegény apámnak sikerült benyújtania állítólag egy fellebbezését ez ellen az eljárás ellen, hogy őt internálják, ártatlannak tartotta magát és fellebbezett. Azt hiszem, elgondolható, hogy mi lett a fellebbezéssel, egy hétre rá már vitték is Auschwitzba.
