Kép
Ez a kép G. fiam 50. születésnapján készült, 2000-ben Budapesten. Amint látszik, mindketten jól mulatunk, mert a színpadon a másik fiam adja a műsort. Nagyon lelkes hívei vagyunk a humorának. Ez egy születésnapi műsor volt, amit kifejezetten G.-nak állított össze.
G. közepes tanuló volt egészen addig, míg 13-14 éves korában el nem határozta, hogy szállodás lesz, és attól kezdve ment fölfelé, és mindenütt nagyon jól megállta a helyét. Nyolc általános, utána vendéglátó-ipari technikumba került, az négy év, ott érettségizett, aztán egy évet töltött a Béke Szálló konyháján, ahol is külön szakácsképesítést szerzett, majd utána a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolára került, amely három éves volt, azt végezte el, és utána még a közgazdasági egyetemen kétéves pótképzésen vett részt és ott doktorált, és ott közgazdász is lett. Két évet töltöttem Tanzániában, ebből G. is több mint egy évet ott volt; kapott a vendéglátó főiskolán egy év halasztást, és ott kint is dolgozott, nagyon kiváló eredménnyel, egy angol-tanzán vegyes szállodalánc szállodáiban.
G. tudta, hogy zsidó, de egyik fiam sem lett körülmetélve. Ez a téma hogy úgy mondjam mindig a levegőben van, és pláne azokban az első években, ami még nem volt olyan túlságosan messze, hiszen 1950-ben született és 1945-ig tartott a holocaust. Úgyhogy ez állandó téma volt, de sohasem fordult az elő, hogy erről hogy úgy mondjam tanfolyamot tartottam volna. Gyerekkorukban karácsony volt. Minthogy én sem jártam templomba, hitéletet nem éltem, lehet, hogy a hanukáról beszéltünk, de hogy hanukagyertyát otthon nem gyújtottunk, az biztos. Szóval nem nevelkedett vallásos szellemben. De zsidónak tartja magát. Talán sokkal inkább, mint mondjuk, én. Zsidó felesége lett.
