Zollner Jenő apósáék (Berger Náthán és felesége) 40 éves házassági évfordulóján

Ez a kép 1931-ben készült, apai nagyszüleim negyvenéves házassági évfordulóján. 
 
Álló sorban balról jobbra: Zollner Jenő, Rehberger Antal, Zollner Éva, Rehberger Márton, Berecz József. 
Ülő sorban balról jobbra: Zollner Jenőné (Berger Ilona), Klein Mária (a nagymama), Berger Náthán (a nagypapa), Berger Margit, Kohn Margit (az édesanyám). 
Gyerekek balról jobbra: Berecz Endre, Berecz Anna (a testvérem), Zollner Ferenc.
 
Berger Ilona (1893--1944) 1913-ban férjhez ment Zollner Jenőhöz. Jenő bácsi a németországi Köthenben végzett gépészmérnökként. Mivel 1944-ben már idős volt, nem volt munkaszolgálatos, hanem a feleségével együtt a csornai gettóból vitték el, először a soproni gettóba, onnan Auschwitzba, ahol meg is haltak. Lányuk, Zollner Éva 1914-ben született, és 1942-ben férjhez ment egy győri fiúhoz, akit Kántor Endrének hívtak. Gyerek nem lett. Zollner Évát Győrből vitték el, és ő sem került vissza. Zollnerék másik gyereke, Ferenc, aki 1921-ben született, 1942-ben bevonult munkaszolgálatra, és a végén Mauthausenben halt meg, közvetlenül a felszabadulás előtt.
 
Berger Margit (1894--1944) 1916-ban férjhez ment Rehberger Mártonhoz. Márton 1937-ben halt meg, Berger Margit és Rehberger Márton fia, Antal 1917-ben született, már nem emlékszem, hogy Győrben vagy Szombathelyen kereskedelmi érettségit szerzett, és utána kiküldték tanulni Franciaországba, Grenoble-ba. Ott kapott egy nagyon gyors lefolyású tuberkulózist, mindenféle szanatóriumban volt, ennek következtében nem volt munkaszolgálatos, mert fölmentették. A végén otthon volt, Csornán, és elvitték ugyanúgy, mint bárki mást, Auschwitz.
 
Édesapám már túl volt azon a koron, a negyvennyolc éves korhatáron, hogy munkaszolgálatra hívták volna be. 1944 nyarán édesanyámmal s a húgommal először bekerültek a csornai gettóba. 1944. június huszonegyedikén összegyűjtötték őket a Fő téren, délután a csendőrök gyalogmenetben az állomásra kísérték őket. Az állomáson azután hetvenöt-hetvenöt személyt egy-egy tehervagonba raktak, és körülbelül négyszáz embert Sárvárra, háromszázötvenet Sopronba szállították. A családom Sopronba került. Itt egy félig kész, padló és ablak nélküli épületbe [Az Evangélikus Tanítóképző Intézet félig elkészült kollégiumi épülete volt. -- A szerk.] szállásolták el őket, ahol az egyik, régen megkeresztelkedett családanya fiával együtt mindjárt öngyilkos is lett. Sopronból 1944. július másodikán indult el a deportálóvonat Auschwitzba, ahova július 5-én érkeztek meg [Braham szerint Sopronból is, Sárvárról is 1944. július 7-én indult a deportáltakat szállító vonat (a könyv Hatodik Függeléke szerint a 3077-es, ill. 2204-es számú vonat) (Randolph L. Braham: A magyar Holocaust, Budapest, Gondolat/Wilmington, Blackburn International Inc., é. n. /1988/). -- A szerk.]. Apám és a húgom ott pusztult el.
 
A képen lévő tizenhárom személy közül kilenc a holokausztban pusztult el. Ketten már korábban meghaltak, és csak ketten élték túl.
 

The Centropa Collection at USHMM

The Centropa archive has been acquired by the United States Holocaust Memorial Museum in Washington, DC. USHMM will soon offer a Special Collections page for Centropa.

Academics please note: USHMM can provide you with original language word-for-word transcripts and high resolution photographs. All publications should be credited: "From the Centropa Collection at the United States Memorial Museum in Washington, DC". 

Please contact collection [at] centropa.org (collection[at]centropa[dot]org).