A Svéd Vöröskereszt által Budapestre eljuttatott levél

A Svéd Vöröskereszt által Budapestre eljuttatott levél

Kép
Ezt a levelet küldtem haza 1945 szeptemberében. Azt írom benne: 'Drága jó anyukám és Manyi! Hála Istennek, egészséges vagyok, borzasztóan szeretnélek látni. Manyival mi van? Gáborról már tudok. Válaszolj azonnal. Sokszor csókol benneteket Lilitek.' Csodával határos módon és a véletlenek összejátszásának köszönhetően tudtam meg 1945 szeptemberében, hogy az anyám, a férje és a későbbi férjem, akivel már előbb is együtt jártunk, élnek. Amikor Stockholmban feküdtem a járványkórházban, adtak mellém egy ápolónőt, aki csak velem foglalkozott. Gondolom, azért is, hogy legyen valaki, akivel beszélni tudok. Osztrák nő volt, és én németül tudtam vele beszélni. Ez a nő elmondta, hogy Stockholmban van egy Wallenberg Komité nevezetű intézmény [The Raoul Wallenberg Committee of Sweden], és ezek kiadnak egy újságot, ahol vannak hírek Magyarországról. Azt mondta, hogy elmenne oda, és hozna ilyen újságot -- ez egy stencilezett, sokszorosított újság volt --, és hozott ebből nekem egy paksamétát. Abból olvastam, hogy mi van Magyarországon. Ennek az újságnak a fejlécén volt a Komiténak a címe. Megbeszéltem az ápolónővérrel, hogy írnék ide egy levelet, mert megérdeklődte nekem a nővér, és megtudta, hogy nem tudnak a postán levelet felvenni Magyarországra, mert nincs posta-összeköttetés, 1945 nyarán még nem volt. Akkor írtam egy levelet ide, a Wallenberg Komiténak, hogy nem tudnak-e valamilyen módot arra, hogy egy levelet juttassak el Magyarországra. Kaptam egy választ, aláírva Dr. Markó Józsefné néven, aki azt írta, hogy ugyan nincs posta-összeköttetés, de van Londonon keresztül egy lehetőség, diplomáciai futárral el tudják juttatni a levelemet. Írjam meg a levelet, címezzem meg, akinek akarom, hagyjam nyitva a borítékot, tegyem be egy másik borítékba, és küldjem el neki, ő eljuttatja, de a diplomáciai futár csak nyitott leveleket vihet el, tehát nem lehetett leragasztani. Írtam egy levelet a Révész Margitnak, aki a férjem nagynénje volt, és aki annak idején hamis papírokat adott nekem Budapesten. Kérdeztem, hogy nem tud-e esetleg az én családomról és a Gáborról, a későbbi férjemről. Három nap múlva kaptam egy levelet a Markó Józsefnétől. Mint kiderült, a Révész Margit unokatestvére volt. Ez egy teljes véletlen volt. Megírta, hogy Svájcon keresztül kapott híreket Budapestről, a családról, és azt is tudta, hogy a férjem él, és a leendő anyósánál lakik. Ebből megtudtam, hogy az én anyám is él.
Open this page

Fotó adatai

Interjúalany

Gáborné Révész