Kép
A kép édesanyámat [Ziegler Aranka] ábrázolja. A legfelső sor jobb szélén áll. Tizennégy éves lehet. Abban a polgári iskolában készült a kép, ahová járt, a Dohány utcában.
Amikor anyukám a hat elemit elvégezte, az osztályfőnöke elment a szüleihez, és azt mondta, hogy nem egyszerűen kitűnő tanuló, hanem annyi tudásvágy van benne, hogy ezt a gyereket taníttatni kell. A nagyapám meglehetősen szegény ember volt -- négy gyereket nevelt, nem volt gazdag ember, de még jómódúnak sem számított. Azt elérte ez a tanár, hogy különbözeti vizsgával átment a polgáriba, és kijárta a négy polgárit, sőt utána elment egy kereskedelmi szaktanfolyamra, a Dohány utcai polgári női kereskedelmi tanfolyamára, ami egy éves volt.
Megtanulta az irodai munka alapismereteit, és tizenöt éves korában már munkaviszonya volt. A keresetének azt a részét, amit haza kellett adnia, azt hazaadta -- gondolom, megállapodott a nagymamával, mert ő viselte a kalapot a családban, ő gazdálkodott --, ami nála maradhatott, abból pedig némettanfolyamra járt, és megtanult németül, amire otthon nem volt módja. Gondolom, a polgáriban tanulhatott valamit németül, de két év sokat jelentett. Egészen jól megtanult németül. Minden szabadságát német nyelvterületen töltötte, hogy gyakorolja a nyelvet. Egy kolléganőjével járt együtt Németországba vagy Ausztriába inkább, hogy begyakorolják a nyelvet. Úgyhogy az anyukám elég hamar előrelépett a hivatali ranglétrán, és német nyelvű levelező lett.
