Kép
A képen édesanyám, Gattein Hermina látható, még lánykorában, 19 évesen.
Édesanyám apámmal társaságban, körülbelül 1907-ben ismerkedett meg és 1910-ben házasodtak össze. Még egyéves sem voltam, amikor kitört az első világháború, apámat mozgósították, és 1918-ig nem tért vissza. Anyai nagyszüleim a közelünkben laktak, egy szép nagy első emeleti háromszobás lakásban, és édesanyám a szüleihez költözött velem. Rövidesen nagyon beteg lett, tüdőcsúcshurutot kapott, és orvosi javaslatra egy évre a Tátrába küldték gyógyulni, úgyhogy engem akkor a nagyszüleim neveltek. Sajnos anyámat ez a betegsége a haláláig elkísérte. Mindig nagyon vigyázva ölelt meg, és csak a legritkább esetben kaptam tőle csókot, akkor is csak a nyakszirtemre, nehogy elkapjak vagy ő elkapjon valami fertőzést.
Anyám kitűnő varrónő volt, a szabásmintákat is maga tervezte - még a háború után is megvolt az a lábbal hajtós Singer varrógépünk, amin anyám dolgozott -, és 1930-ig kénytelen volt gazdag nőknek varrni, néha még azok villáiban is, hogy a családi kosztpénzt és a rezsiköltségeket fedezze. Apámnak ugyanis - bár 1920-tól volt egy festék-, lakk- és vegyiáru kereskedése - kevés volt a forgótőkéje, és az üzleti jövedelme túlnyomó részét visszaforgatta.
