Travel

Matilda Albuhaire -- A Sephardic Family Story

Centropa's first film produced by the award-winning Bulgarian Photographer's Association.
Here is a story that begins in Istanbul in the 1850s and ends in contemporary Sofia.
After the death of his wife, Matilda Albuhaire's grandfather traveled with his young son to the Black Sea port of Bourgas, where he opened a small shop in a town filled with Greeks, Turks, Jews, Muslims and Bulgarian Christians. Matilda became a teacher in the Bourgas and Sofia Jewish schools, and when war came, waited with the other Bulgarian Jews for their deportation "to Poland," not knowing what awaited them there.
But Bulgaria's Jews were not deported - the accompanying study guide provides articles and essays describing this remarkable incident.
After the war, most Bulgarian Jews emigrated to Israel; Matilda remained, and after the fall of Communism, once again became active in her Jewish community.

Matilda Albuhaire -- Eine sephardische Familiengeschichte

Matilda Albuhaire wurde 1916 in einer sefardischen Familie in Bourgas am Schwarzen Meer geboren. Sie zeigte uns alte Familienfotos in Istanbul und anderen Städten im Balkan und teilte so mit uns die Geschichte ihrer Familie während des späten Osmanischen Reiches und ihre Jugend im Bulgarien der Vorkriegszeit.
Als der Zweite Weltkrieg begann, sollte Matildas Familie in das von den Nationalsozialisten besetzte Polen deportiert werden. Doch die Deportationen wurden gestoppt und die jüdische Gemeinde Bulgariens gerettet.
Matilda blieb auch nach dem Krieg im kommunistischen Bulgarien. Als das jüdische Leben nach dem Fall des Eisernen Vorhangs wieder erwachte, gründete Matilda einen Hebräischen Sprachklub in Sofia.

Judit Kinszki -- Love On A Paper Airplane

When we interviewed Judit Kinszki, she told us, "All my life I've been waiting to find someone who I could tell about my father. Because he was taken from me at such a young age, I feel that when I describe him, I can draw closer to him."
Judit takes us back to the early days of the 20th century. The Kinszkis were upper-middle-class, highly educated, and hardly observed Jewish traditions at all. The Gardonyis were a lower middle class family determined to secure good careers for their children and religiously observant. When Imre Kinszki announced that he wanted to marry Ilona Gardonyi, his family had her fired from her job! Which is all it took for Imre to hunt her down and propose marriage on the spot.
Imre and Ilona had two children--Gabor was born in 1926, Judit in 1934. Judit's biography is one of our most affecting, telling us just how badly a middle class Jewish family suffered as the skies darkened around them. Judit and her mother survived the Budapest ghetto. Gabor and Imre were taken away and perished.
Imre Kinszki, by the way, was more than an amateur photographer. His images, which ten year old Judit saved in the Budapest ghetto, are now considered modernist masterpieces. A tragic story of a family destroyed, and a budding career cut short.

Judit Kinszki -- Liebe per Luftpost

Als wir Judit Kinszki interviewten, erzählte sie uns :„Mein ganzen Leben wartete ich darauf, dass ich jemandem von meinem Vater erzählen kann. Da er mir in so jungen Jahren genommen wurde, habe ich das Gefühl, dass wenn ich ihn beschriebe, ich ihm gleichzeitig auch näher komme."
Judits Geschichte führt uns in die frühen 1920er Jahre. Die Kinszkis waren obere Mittelschicht, hochgebildet und den jüdischen Traditionen folgten sie kaum. Die Gardonyis stammten aus der unteren Mittelschicht, fest entschlossen ihren Kindern eine gute Karriere zu ermöglichen und praktizierende Juden. Als Imre Kinszki erzählte, dass er Ilona Gardonyi heiraten wolle, veranlasste seine Familie Ilonas Kündigung. Darauf ging er sofort zu ihr und hielt an Ort und Stelle um ihre Hand an.
Imre und Ilona hatten zwei Kinder - Gabor wurde 1926 geboren, Judit 1934. Judits Biographie ist eine unserer berührendsten Geschichten. Sie zeigt uns, was eine jüdische Mittelklasse Familie während des Holocaust erleiden musste. Judit und ihre Mutter überlebten das Budapester Ghetto. Gabor und Imre sahen sie aber nie wieder.
Imre Kinszki war wesentlich mehr als ein Amateurfotograf. Seine Aufnahmen, die von der damals zehnjährigen Judit im Budapester Ghetto gesammelt wurden, gelten heute als Meisterwerke der fotografischen Moderne. Eine tragische Geschichte über eine zerstörte Familie und das Ende einer aufstrebenden Künstlerkarriere.

Hámos Piroska - Élet a Dunán

Hámos Imréné Magyarország északkeleti kisvárosában, Balassagyarmaton született Schultz Ármin úriszabó családjába. Édesanyja, Jozefin nagyon korán meghalt. Piroska egyetlen testvére, Etel 1913-ban született. Amikor édesapjuk újra megnősült, a család Budapestre költözött, és Piroska itt kezdte az iskoláit. A polgári iskola elvégzése után kereskedelmi iskolában folytatta tanulmányait, két év után azonban otthagyta az iskolát, mert férjhez ment másodunokatestvéréhez, Hahn Imréhez.

Imre 1899-ben született Budapesten, és tisztviselőként dolgozott a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt.-nél. Imre rendszeresen járt evezni a Dunára unokatestvéreivel, Jenővel, Palival és Andorral, sőt, volt egy közös csónakjuk is. Miután összeházasodtak, Piroska is gyakran járt evezni velük. Két lányuk született, Marika 1933-ban, Judit pedig 1935-ben.

A család 1934-ben katolizált, mert Imre egy állami vállalatnál dolgozott, ahol nem nézték jó szemmel zsidó származását. Ez azonban nem mentette meg őket a magyar zsidóság sorsától, mivel a zsidótörvények értelmében zsidónak számítottak. Imrét munkaszolgálatra vitték, és a felszabadulás előtt nem sokkal Balfon halt meg. Piroskát és testvérét, Etelt Ravensbrückbe deportálták. Mindketten túlélték a deportálást, de sok családtagjuk odaveszett a háborúban. Piroska két lánya a budapesti gettóban vészelte át a háborút Piroska sógornőjével, Klárival együtt.

Piroska soha többet nem ment férjhez, egyedül nevelte fel két lányát. A háború után az Egészségügyi Minisztériumban dolgozott nyugdíjba vonulásáig. 2005-ben, 93 éves korában halt meg.

Piroska Hamos -- Life on the Danube

Piroska Hamos was born in Balassagyarmat, a small town in North-Eastern Hungary in 1912, to the family of Armin Schultz, a gentleman's tailor. Her mother Jozefin died very young. Piroska had one sister, Etel, born in 1912. When their father remarried, they moved to Budapest, where Piroska went to school. She started at a commercial high school but dropped out after two years when she married her second-cousin, Imre Hahn.

Imre, born in 1899 in Budapest, worked as a clerk at the Hungarian Royal River and Sea Shipping Stock Company. Imre had a row boat.

Piroska and Imre converted in 1934 because Imre worked for a state company which did not like employing Jews. However, they were still treated as Jews when the anti-Jewish laws were introduced in Hungary. Imre was taken to forced labor and died in Balf little before their liberation. Piroska and her sister were deported to Ravensbrück (both survived). Piroska's daughters were in the Budapest ghetto with Piroska's sister-law, Klari. Piroska never remarried and raised her two daughters alone. After the war she worked in the ministry of health. She died at the age of 93 in 2005.

Juci Scheiner -- Dragoste pe motocicletă

Această poveste se petrece în oraşul transilvănean Târgu Mureş, numit Marosvasarhely în limba maghiară sau Neumarkt în limba germană. În timpul celui de-al doilea război mondial, Transilvania de nord a fost ocupată de fasciştii maghiari, care au deportat în 1944 circa 150,000 de evrei spre Auschwitz. 

Juci Scheiner, care provenea dintr-o familie înstărită, a fost unul dintre cei deportaţi. Ea şi fratele ei Andras au reuşit să supravieţuiască, s-au întors acasă, iar Juci a redeschis salonul ei de coafură. A câştigat o motocicletă la loterie, apoi la Balul Motocicliştilor l-a întâlnit pe viitorul ei soţ, Jeno Schoenbrunn şi s-au îndrăgostit. Jeno abia revenise dintr-un lagăr de muncă sovietic.
 
Din cauza timpului petrecut de Juci în lagărele de concentrare, nu a putut avea copii. Jeno a murit în urma unei suferinţe îndelungate, iar după multă vreme Juci s-a recăsătorit cu un alt supravieţuitor al Holocaustului, Aladar Scheiner, preşedintele micii lor comunităţii evreieşti. Juci l-a pierdut şi pe Aladar, dar ea, chiar la o vârstă înaintată este implicată în viaţa comunităţii evreieşti din ce în ce mai mică şi mai îmbătrânită. Acest film se încheie cu un omagiu pentru Joint Distribution Committee, care ajută bătrânii supravieţuitori ai Holocaustului în Europa Centrală şi de Est.

Scheiner Juci - A szerelem motorbiciklin érkezett

A történet az erdélyi Marosvásárhelyen (románul: Targu Mures) játszódik. A második világháború alatt Észak-Erdélyt elfoglalták a magyar csapatok, és 1944-ben 150 000 zsidót deportáltak Auschwitzba, köztük a jómódú családból származó Scheiner Jucit. Juci és az öccse, András túlélték a háborút. Hazatértük után Juci újra megnyitotta kozmetikáját. Az 1950-es években lottón nyert egy motort, és egy motoros bálon, amelyre az öccse vitte el, találkozott Schönbrunn Jenővel. Egymásba szerettek és hamarosan összeházasodtak.
A haláltáborokban szerzett betegségek és ezek következményei miatt Scheiner Jucinak soha nem születhetett gyereke. Miután Jenő hosszú betegeskedés után meghalt, Juci hozzáment Scheiner Aladárhoz, aki szintén holokauszttúlélő volt, és aki a kis marosvásárhelyi zsidó hitközségük elnöke volt több mint 20 évig. Juci Aladárt is eltemette, és bár elmúlt már 90 éves is, még mindig részt vesz a kicsi és egyre elöregedő hitközsége életében. A film végén fejet hajtunk a Joint elõtt, amely hatalmas részt vállal a Közép-Kelet Európában élő idős holokauszttúlélőkről való fizikai, lelki és anyagi gondoskodásban.

Juci Scheiner -- Love On A Motorcycle

This story is set in the Transylvanian city of Targu Mures, or Marosvasarhely in Hungarian. During the Second World War, northern Transylvania was occupied by the Hungarian fascists, who deported 150,000 Jews to Auschwitz in 1944. Juci Scheiner, who hailed from a well-to-do family, was one of them. She and her brother Andras survived and returned home, where Juci re-opened her beauty parlor. She won a motorcycle in the lottery and, during a motorcyclists' ball, met and fell in love with her future husband, Jeno Schoenbrunn. Jeno himself had only recently returned from Soviet labor camps. Juci's time in concentration camps saw to it she could have no children of her own. Jeno died after an extended illness. After a long time, Juci married another Holocaust survivor, Aladar Scheiner, president of their small Jewish community. Juci also lost Aladar. Well into her nineties she stayed involved with her smaller and aging Jewish community. This film ends with a tribute to the Joint Distribution Committee, which, among other things, helps care for elderly Holocaust survivors.

Juci Scheiner -- Liebe auf einem Motorrad

Der Film spielt in der transsilvanischen Stadt Targu Mures (ungarisch: Marosvasarhely, deutsch: Neumarkt am Muresch). Während des Krieges war das nördliche Transsilvanien von Ungarn besetzt, das 1944 150.000 Juden nach Auschwitz deportierte. Julia (Juci) Scheiner gehörte zu ihnen, doch sie und ihr Bruder Andras überlebten. Sie kehrte heim, eröffnete wieder ihren Schönheitssalon und gewann ein Motorrad im Lotto. Auf einem Motorradfahrerball lernte sie Jeno Schoenbrunn kennen, die beiden verliebten sich und heirateten.
Aufgrund ihrer Zeit im Konzentrationslager konnte Juci keine eigenen Kinder haben; Jeno starb nach einer langen Krankheit, und Juci heirate Aladar Scheiner. Aladar war ebenfalls Holocaust-Überlebender und Vositzender ihrer kleinen jüdischen Gemeinde. Juci verlor auch Aladar, aber mit ihren mehr als 90 Jahren versuchte sie auch weiterhin in ihrer kleinen und alternden jüdischen Gemeinde aktiv zu bleiben.
Der Film endet mit einer Hommage an das Joint Distribution Committee, das sich in Zentral- und Osteuropa um ältere jüdische Holocaust-Überlebende kümmert.

Faludi József - Egy ortodox gyerekkor

Élet egy ortodox zsidó közösségben Magyarország egy kis településén, Kiskőrösön. József apja, Fogler Emánuel ortodox zsidó volt, de katonaként szolgált az első világháborúban. Családját egy kis bőrkereskedésből tartotta el. József, aki először zsidó elemibe, majd állami polgári iskolába járt, nagyon szemléletesen mutatja be a gyerekkorát, különösen a zsidó hagyományokat, amelyet családja szigorúan tartott. Tizenhárom éves korában József jesivába (zsidó vallásos iskolába) került, és itt folytatatta tanulmányait 1939-ig, amikor kivándorolt Palesztinába. Tel Avivban egyik nagynénje ruhaszalonjában kezdett dolgozni. József ekkor már nem tartotta a vallási tradíciókat, hanem a Kommunista Párt összejöveteleire kezdett járni. Itt ismerkedett meg egy jemeni zsidóval, Zarum Mazallal, akivel 1946-ban összeházasodtak. József Magyarországon maradt családtagjait a holokauszt során meggyilkolták.

József 1948-ban tért vissza Magyarországra Mazallal és első fiukkal. Ekkor változtatta nevét Foglerről Faludira. Három fiuk született, mindhármat körülmetéltették, de József nem adta tovább a zsidó hagyományokat fiainak, és egyikük sem zsidó lányt vett feleségül.

József 1949-ben csatlakozott a Magyar Kommunista Párthoz, és a párton keresztül talált munkát is: fizikai munkásként dolgozott. Soha nem tért vissza a valláshoz, de a rendszerváltás után héber és jiddis órákat kezdett adni otthon.

Jozsef Faludi -- An Orthodox Childhood

Jozsef, who attended both a religious and a secular school as a child, paints for us a picture of growing up in the bustling, small Jewish community of the small Hungarian town of Kiskoros. His father, an orthodox Jew, served in the First World War and had a small leather goods shop.

Jozsef attended yeshiva, and in 1939 emigrated to Palestine, where he worked in a dressmaker's shop in Tel Aviv . Jozsef left his orthodoxy behind and married a Yemini woman, Zarum Mazal, who he met through the Communist party. His family, who remained in Hungary, were all killed during the Holocaust.

Jozsef and Zarum retumed to Hungary in 1948 and changed their name from Fogler to Faludi (more Hungarian sounding). They had three sons. Although not in the film, Jozsef did not pass on Jewish traditions to his sons; none married Jews.

Jozsef joined the Communist Party in 1949, which helped him find a job as a manual laborer. Jozsef never returned to Judaism, but gives private Hebrew and Yiddish lessons at home.

  • loading ...