Szántó Olivér közmunkán

Ilyen volt az a bizonyos közmunka, amikor kötelezően ki kellett menjünk hétvégeken kukoricát szedni valamelyik kollektív gazdaságba. Ez egy ilyen vegyes egészségügyi társaság. Nemcsak SANEPID-esek vannak itt, hanem a közegészségügyi intézettől összetoborozott egészségügyi dolgozók is.
 
Itt éppen tízórai szünet van, de látszik, hogy ősz van, kukoricaszedés ideje. Összedobtuk a tízórait, és mindenki evett. Én ülök a sarokban, jobboldalt. Ilyen közmunka alkalmával, miután megittunk egy-két pohár pálinkát, lehet, hogy énekeltünk.
 
Inkább vasárnap mentünk, szóval hogy a hétvégén voltunk, az biztos, de ha szombaton mentünk, lehet, hogy két napra kellett menni. És akkor volt olyan, hogy ki volt róva, hogy mit tudom én, a SANEPID kell adjon tizenöt munkanapot évente, és akkor úgy tizenöt ember kellett volna menjen, de a tizenöt ember helyett elment egy, és az a másik tizennégy kifizette neki, amennyit kért. Tehát ha rászorult valaki arra, hogy még pénzt keressen, akkor azt meg lehetett váltani. De én soha nem váltottam meg, ha kellett menni, elmentem.