Kép
Ezen a fényképen édesapámnak [Szántó Ervin] a bátyja van a menyasszonyával. Ők Fiuméban laktak, úgy hívták a nagybácsit, hogy Szántó József, és ez a kép 1923-ban, május tizenkilencedikén készült, és küldték édesapámnak emlékül.
Nem hiszem, hogy lett volna vallásos esküvőjük, nem volt szokás. A képen is látszik, hogy egyáltalán nem visel kápedlit. A mi családunkban nem volt szokásos a zsidó esküvő. Nem tudok visszamenőleges ágon sem olyan személyről, aki zsidó esküvőt tartott volna. A nénit, a Józsi bácsi feleségét úgy hívták, hogy Lotti, Lotti néni.
Nekik gyerekük nem volt, átvészelték a háborút, nem deportálták, több mint valószínű, az olaszok dugdoshatták. A foglalkozása kereskedő volt, szóval valamilyen műanyag-árusítással foglalkozott. Abban az időben már kezdett megjelenni a műanyag, és nem tudom pontosan, milyen műanyag üzletük volt, de tudom, hogy valami saját kis butikja volt. Édesapám nem látogatta meg, mert nem engedték. Kérelmezte is, persze, azt is visszautasították. Tartott a levelezés apám és közötte, közöttünk, mi is írtunk, persze. Aztán valamikor az 1970-es években írta a feleség, hogy meghalt [Szántó József 1965-ben halt meg, Triesztben]. A nénivel aztán megszakadt a kapcsolat a levelezéssel, úgyhogy nem tudnám pontosan megmondani, hogy mikor halt meg, de apu értesült a a haláláról annak idején
