Kőnig Istvánné nővére 17 éves korában

A kép 1941-ben készült Békéscsabán, és a nővéremet ábrázolja. 

 

Hanni 1924-ben született. Én borzalmasan csodáltam a nővéremet, nagyon felnéztem rá. Nagyon szép volt, nagyon jó tanuló volt. Mindig az volt a vágya, hogy orvosnak megy. Amikor hatodikos gimnazista volt, hallottam, anyám mondta neki, hogy nem biztos, hogy bekerülsz majd az egyetemre. 1943-ban érettségizett, és elment optikusnak, hogy mégis valamilyen fehér köpenyes szakmája legyen. Mindig jó tanuló volt, jól beszélt angolul. Egy nagynéni, Stern Zsuzsi néni tanított angolul és zongorázni. Pénzért. A nővérem sokáig tanult, és jól megtanult. 

 

A nővérem mellett egy kis senki voltam a randa egyenes hajammal. Abszolút semmi lányos nem volt bennem. A viselkedésem sem volt lányos. Utáltam az affektálást, a nyafogást. Abszolút más volt a természetünk. A nővéremtől megkérdezték, hogy akar-e zongorázni tanulni. Elkezdett tanulni, aztán abbahagyta, mert utálta. Tőlem nem kérdezték meg, pedig mindig nagyon szerettem a zongorát, dacára annak, hogy nem tanultam. Azáltal, hogy három és fél év volt köztünk, engem kisgyereknek kezeltek. Egyetlen úgynevezett elegáns ruhám sem volt. A nővérem sokat járt Pestre, mert orvoshoz kellett vinni a fogszabályozó miatt, ami akkor [Békés]Csabán nem volt. Olyankor mindig mesélte, hogy a barátaival elment a Ritzbe, bárokba járt meg vacsorázni. Olyan tizenhét-tizennyolc éves volt akkoriban, és már voltak lovagjai.