Kőnig Istvánné édesanyja

Anyám 1930-ban. 

 

Anyám 1901-ben született, Gyulán. Apjának [Schillinger Lipót] volt egy vasüzlete, ahol mindent lehetett kapni, ami fémből volt, ekét, edényeket, biciklit, szöget, csavart, mérleget. Anyám mamája ült a pénztárban.

 

Azt nem tudom, hogy anyám milyen iskolát végzett. Zongorázni tanult. Amikor leült, mindig Sinding "Tavaszi zsongás"-át kezdte játszani.

 

Apám és anyám Békéscsabán ismerkedtek meg. Apám tizenhárom évvel idősebb volt anyámnál, már meglett ember volt, amikor megismerkedtek. Valami összejövetelen vagy bálban bemutatták őket egymásnak. Anyám mesélte, hogy apám híresen jóképű volt, és anyám mindig azt akarta, hogy a Steinberger felesége legyen.

 

Apám nagyon sokat dolgozott, kényeztette anyámat, mindent előteremtett, amit anyám akart.

 

1924-ben megszületett a nővérem, Hanni, és 1928-ban megszülettem én. 

 

Volt nálunk egy osztrák kisasszony, egy fräulein, aki kétéves koromban jelent meg a családnál, és 1938-ban ment el, amikor megtörtént az Anschluss. Főleg ő volt velünk, ő játszott velünk, ő mesélt. Anyám nem foglalkozott velünk, mert a kisasszony nevelt. 

 

1946-ban anyám feljött Pestre, és valahol a Thököly úton egy gyerek mellett dolgozott. Szállást és ellátást kapott.

 

Aztán anyám eladta a gyulai nagyszüleim házát, és abból vett a Visegrádi utcában egy kétszobás, összkomfortos udvari lakást a harmadik emeleten. A maradék pénzt odaadta a holland Philips cégnek használatra. De mivel a Philipset nagyon hamar államosították, az a pénz elúszott. Azt tudom, hogy az államosításig minden hónapban ment valahova, ahol pénzt kapott a Philipstől. Nem tudtam pontosan, hogy milyen pénzt, csak sejtéseim voltak. Én soha nem beszéltem anyagi dolgokról. Se anyámmal, senkivel. Amikor anyám a Visegrádi utcába költözött, otthagyta a Thököly úti családot, és attól kezdve soha életében többet nem dolgozott.

 

1958. januárban vagy februárban kaptam egy telefont anyámtól, hogy menjek el hozzá a Kresz Géza utcába, el akar köszönni, mert legálisan megy ki a nővéremhez, Svédországba. Elköszöntünk, és kész. Fogalmam sincs, hogy anyám mit csinált, hogy élt. Soha egy levelet se kaptam tőle. Azt se tudom pontosan, mikor halt meg. Vagy 1982-ben vagy 1983-ban. Ezt is véletlenül tudtam meg a nővérem volt barátnőjétől, akivel az utcán találkoztam, amikor a lányom második gyerekét sétáltattam