Kőnig István továbbképzésen

A kép 1952-ben készült, amikor a férjemet beiskolázták egy féléves belker iskolába, ami fent volt a budai Várban. A férjem felülről a második sorban jobbról a harmadik.

 

1950-ben, amikor érezte, hogy államosítás lesz, eladta az üzletét húszezer forintért. Ezután Érden helyezkedett el eladónak egy Népboltban. Busszal járt ki Érdre, reggel ment, és este jött. 1952-ben kiemelték, és elküldték egy féléves belker iskolára. A férjemnek nem volt rá szüksége, de ki akarták nevezni, és másképp nem lehetett, akkor ez volt az előírás. Az iskola után egy rövid ideig dolgozott valahol, nem emlékszem, hogy hol, és utána kinevezték az OKUCI (Országos Kultúrcikk Kiskereskedelmi Vállalat) igazgatójának. Ez egy állami kereskedelmi vállalat volt, amelynek az ország minden részében voltak boltjai, ékszerrel, könyvvel és egyéb kultúrcikkel foglalkoztak. 1955-ben egyik nap azzal jött haza a férjem, hogy képzeljem, el akarják vinni a Bizományihoz kereskedelmi igazgatónak. 

 

1956-ban a vezérigazgató disszidált, és a férjemet kinevezték megbízott vezérigazgatónak. A régi kiment Bécsbe, ezüst gyertyatartókat vitt ki mintának, és az ezüsttel együtt kint maradt. Évek múlva írt a férjemnek egy nagyon szép köszönőlevelet, hogy segítette a feleségét utánamenni. Hogyan segített, azt nem tudom, csak azt, hogy a férjemnek rengeteg ismerőse volt. Sokan keresték, mert valamit meg akartak venni. El nem tudja képzelni, hogy ki mindenki járt a férjemhez. Miniszterelnökök, miniszterek, pártvezérek, sportolók. A sportolók mindig jöttek hozzá megkérdezni, hogy mit hozzanak be. Volt idő, amikor nem lehetett kapni fridzsidert vagy mosógépet, és akkor ezt a bizományin keresztül így szerezték be.

 

Ő a legnagyobb kommunizmus idején se Kőnig elvtárs, hanem Kőnig úr volt. A szédert meg a hosszúnapot [Jom Kipur] megtartottuk. Ezt tudták róla a munkahelyén is. Hosszúnapnál például úgy vett ki szabadságot, hogy megmondta, ne keressék telefonon se, mert templomban van.

 

[A kép bal oldalán, Lenin mellszobra fölött a kor egyik igen gyakran látható jelmondata: “Lenin élt Lenin él Lenin élni fog”. -- A szerk.]