Kép
A képen édesanyám és Hanni nővérem látható, 1926-ban.
1924-ben megszületett a nővérem, Hanni, és 1928-ban megszülettem én.
Volt nálunk egy osztrák kisasszony, egy fräulein, aki kétéves koromban jelent meg a családnál, és 1938-ban ment el, amikor megtörtént az Anschluss. Főleg ő volt velünk. Szép németet beszélt, nem ezt a ronda osztrákot, és én ezt is tanultam meg. Egy szobában aludtunk. A kisasszony játszott velünk, ő mesélt. Anyám soha. Így tanultam meg németül. Tízéves koromig beszéltem németül. Amikor például a nővérem iskolába került, első elemibe, egy nyáron át volt nálunk egy magyar kislány, valamivel idősebb, mint a nővérem, hogy tanuljon a nővérem magyarul. Annyira nem tudtunk magyarul.
Tulajdonképpen anyám sem foglalkozott velünk, mert a kisasszony nevelt.
A nővéremet kicsi korában párszor elvitte anyám a tengerpartra, Olaszországba, mert tüdőgyulladása volt. Aztán a Fehér- és Fekete-Körös összefolyásánál volt egy nyaralótelep, Szanazug, és a nővéremet egészségügyi okok miatt ott nyaraltatták többször. Egyszer én is voltam vele. Talán négy vagy öt éves lehettem.
1956-ban valakitől megtudtam, hogy a nővérem a gyerekkel kiment. A sógorom is kiment, és véletlenül Bécsben találkoztak. Itthon még együtt éltek, de már külön disszidáltak. Nyilván el akartak válni, mert nagyon rosszul éltek. Aztán együtt kimentek Svédországba, ott elváltak. A nővérem mindig orvos akart lenni, és úgy hallottam, hogy valami elfekvőben helyezkedett el ápolónak. Nem tudom, hogy férjhez ment-e, vagy csak együtt élt egy német zsidó férfivel.
1958. januárban vagy februárban kaptam egy telefont anyámtól, hogy menjek el hozzá a Kresz Géza utcába, el akar köszönni, mert legálisan megy ki a nővéremhez, Svédországba. Elköszöntünk, és kész. Fogalmam sincs, hogy anyám mit csinált, hogy élt. Soha egy levelet se kaptam tőle. Azt se tudom pontosan, mikor halt meg. Vagy 1982-ben vagy 1983-ban. Ezt is véletlenül tudtam meg a nővérem volt barátnőjétől, akivel az utcán találkoztam, amikor a lányom második gyerekét sétáltattam.
