Apai nagypapám, Svéd Zsigmond van a képen. 

 

Elég magas, nagydarab ember volt, és ilyen nagy parasztbajusza volt, mint egy igazi magyar embernek. A nagypapám vasutas volt, állomásfőnök volt Csillaghegyen. Az egy nagyon komoly foglalkozás volt akkor. Nagy esemény az életében, hogy ő az Államvasutaknál kapott állást, mert az nyugdíjas állás volt.

 

A nagypapámék Mátészalkáról költöztek föl Budapestre. Szolgálati lakásban laktak, az állomás épületében. Itt nevelte nagyanyám az öt gyereket. Amikor kiházasodtak a gyerekeik, átköltöztek Pestre, a nyolcadik kerületbe, az Erdélyi utcába. S amikor a nagypapám nyugdíjba ment, akkor a nagymamámnak Amerikában meghalt egy testvére, aki után valamennyit örökölt. És abból a pénzből meg apukám és a legfiatalabb öccse hozzájárulásával vettek Rákosligeten egy házat. Mi sem voltunk soha gazdagok, se jómódúak, de apám és a testvére vállalták a részletek fizetését a rákosligeti házra.

 

A Svéd nagyapámnak volt négy testvére, mind a négy a századfordulón vándorolt ki Amerikába. A két fiú:  Schwéd József és Schwéd Albert, a Berti bácsi. A két lánytestvére Mária és Erzsébet. Ők mind escéhá dupla vé-vel írták a nevüket. Ők még megélték a felszabadulást, kivéve a Bertit. De a másik három megérte.

 

Svéd nagypapámat is megölték 1944-ben, Auschwitzban.