Kép
Ez itt Svéd Sándor, apám legfiatalabb öccse Kovács Pannival, a feleségével. Ez az esküvői képük egyébként. Ott is volt egyházi esküvő, de ilyen polgári ruhában, ahogy én emlékszem. Hát lehettem négy éves.
Ezzel a képpel kerestettem a családjukat 1945-ben, a háború után. Még nem voltam tizenöt éves sem. Ráírtam a hátára minden adatot. Ők Székesfehérváron éltek. Familienslagerbe kerültek. A nagynéném [Svéd Sándorné, szül. Kovács Panni] apja odaadta az egész vagyonát, hogy a lányát és az unokáját mentsék ki a gettóból. És ki is mentették. A nagybátyám itt csatlakozott hozzájuk [A Kolumbusz utcai menekülttáborba. -- A szerk.], itt volt Pesten munkaszolgálatos. Családi lágerben, Bergen-Belsenben élték túl. A kép hátán a fiuk, Svéd János adatai is szerepelnek. Ő 1935-ben született, Székesfehérváron. Mindhárman hazajöttek. Csak a mi családunk és ők maradtak meg. Aztán 1957-ben kivándoroltak Ausztráliába.
Svéd Sándor nem azonos az operaénekessel. De az is rokon. A nagybátyám jóban volt vele, mert hát ő is Svéd Sándor volt. Mindig meghívott minket, volt jegyünk az előadásokra.
Ez a nagybátyám [Svéd Sándor] már nem él, de él a fia, János Ausztráliában. Van három gyereke, hat unokája. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk egymással. A nagybátyám felesége is él, kilencvenhárom éves, az isten tartsa meg. Sydney-ben él még egy csomó unokatestvér, a Svéd ágról, apám unokatestvérei. Három vagy négy család, eléggé kiterjedt ott Ausztráliában is. Voltam kint háromszor náluk.
