Kinszki Imre egy pályaudvar előtt Felvidéken

Ez apukám, Kinszki Imre. A fénylép valamikor a 1920-as években készült, a Felvidéken. Ez egy fiatalkori kép. Ez egy vasútállomás lehet, ahogy így nézem a háttérben. Hogy aztán hogy akkor hova utazott? Sokat ment akkor ameddig a határt le nem zárták, az unokatestvérekhez a Felvidékre. Valami olyan érzésem van, hogy ez valahol ott készült. Soha életemben apámon kalapot nem láttam. Van neki az a jellegzetes sapkája, amit mindig fordítva tett föl, ilyen kockás, le lehet kapcsolni az ellenzőjét, simléderes. És ez a magasan gombolódó ing, mindig ilyet hordott. Valamelyik unokatestvér fényképezhetett biztosan. Azt tudom, hogy sokat járt oda, mert megvan, apámnak volt ilyen - mikor még nem volt igazi határ - ilyen átlépési engedélye szlovákul . Ilyet azok kaptak, akik gyakran jártak át a határon

Ha leutazott sokat mászkáltak, kirándultak, beszélgettek. Nagyon szerették egymást.