Kárpótlási levél

Ebben a levélben, amit a második feleségem, Goldstein Sarolta kapott Németországból, arról értesítik, hogy a holokausztban elszenvedett üldöztetés miatt milyen kárpótlás jár neki. A feleségem 19 éves korában Auschwitzba került a nagymamával és a nagynénikével. Mengele a szelektálásnál a feleségemet elvitte a kísérleti lágerba. A kísérleti lágerban hat hétig voltak ezek a kísérleti alanyok. A feleségem elmondása szerint nagyon jó elbánásban voltak, de amikor a kísérlet lezajlott, elvitték az összes kísérleti alanyt, és elgázosították, hogy ne legyen nyoma. Mengele mellett volt egy francia zsidó orvos, akinek hasonló lánya volt, akit elveszített. Azt mondta az orvos, hogy éjjel őneki [vagyis Goldstein Saroltának] el kell hagynia a kórházat, és másnap el kell mennie transzportba, mert a Mengele meg fogja őt ösmerni, hogy kísérleti alany volt. Felöltöztették a feleségemet ápolónői ruhába, és ki is tudott a kórházból menekülni, és el tudott abba a barakkba kerülni, amelyikben a nevelőmamája volt. És másnap volt a Horisovba valami transzport, és a feleségem és a nevelőmamája belekerültek a horisovi transzportba. A feleségem soha nem beszélt a házasságunk alatt arról, hogy őrajta a Mengele kísérletezett. Közben-közben mindig állapotos volt, de nem tudta kihordani. A feleségem, mivelhogy kísérleteztek rajta, 40 ezer márka kárpótlást kapott 1961-ben. Ő volt a koronatanú. Volt egy bizottság Genfből, akik eljöttek, mert én azt mondtam, hogy a feleségem sok viszontagságon ment keresztül, és elég volt Németországból egyszer is. Ragaszkodtam hozzá, hogyha a feleségemet tanúnak akarják, akkor jöjjenek ők ide. Úgy is volt. A bizottság idejött, s a feleségemet behívták, állítólag meg is vizsgálták. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy fennáll mindaz, ami a feleségem elmondása alapján történt. Így elindítottuk Magyarországon a kárpótlást. Azt mondtam, hogy ez vérdíj volt, családom nem lehet, így akkor megállapodtunk a feleségemmel abban, hogy utazunk, hogy legalább valamit élvezzen az életben.