Ennek a rajzomnak egy beszélgetés adta az ötletet. Az ismerőseimmel arról volt szó, hogyan lehetne a holokausztot megörökíteni, és eszembe jutott egy rabbi vagy talán Mózes a két kőtáblával, aki visszagondol a holokausztra. Az emlék lényege, hogy nem felejtünk. Az egyik oldalon a rengeteg ember, aki meghalt, a másik oldalon a zsidó nap, ami megvilágítja ezt az egész eseményt. Ez a történelem során egyedülálló esemény, mert nem hiszem, hogy bárki tudna mutatni hasonló pusztítást. Erre emlékezni kell. Sajnos. A diákok ma már nem ismerik igazán a Soát, nem tanítják az iskolában. Nem gyűlölettel kell rá gondolnunk, hanem mint egy olyan eseményre, amely nem szabad, hogy megismétlődjön.