Ez a fénykép is a házunk előtt készült. Biciklivel jártam iskolába Pestújhelyre Újpestről. Aztán kitört a háború 1941--42-ben, és a biciklit is be kellett szolgáltatni a hadseregnek. Már akkor bicikli sem volt. 1943-ban pedig elvittek munkaszolgálatosnak. [A biciklik 'begyűjtése decentralizáltan történt, bár több kísérlet is akadt a központosításra. Baky a 26900/1944. számú rendeletével arra hívta fel az alispánok, főszolgabírók és polgármesterek figyelmét, hogy ? a biciklik a rendőrséget és a csendőrséget illetik. Néhány megyében formanyomtatványok születtek a 'zsidóbiciklik' leltárba vételére, amelyeken fel kellett tüntetni a gyár nevét, a gyártási számot, a gumik mennyiségét és minőségét, a rendelkezésre álló pótalkatrészeket és szerszámokat, a pumpát és a lámpákat'. (In Ungváry Krisztián: 'Nagy jelentőségű szociálpolitikai akció' -- adalékok a zsidó vagyon begyűjtéséhez és elosztásához Magyarországon 1944-ben (1956-os Intézet, Évkönyv X, 2002, Budapest). -- A szerk.]
1940-ben érettségiztem Pestújhelyen. Györgydeák Jenő volt az osztályfőnököm, nagyon rendes volt velem. Mikor leérettségiztünk, mindenkitől megkérdezte, hogy ki mi akar lenni, hova megy. Egyetemre megyek, bankba megyek, mondták a többiek. 'És te hova mégy?' -- kérdezi tőlem. 'Nem tudom, engem nem vesznek föl sehova.' Megsimogatta a fejem -- soha nem fogom elfelejteni --, és odasúgta a fülembe -- 1940-ben! --, 'ha vége lesz a háborúnak, és a németek elbuknak, akkor mindenhova fölvesznek'. És ezt nem felejtettem el. Mikor a húszéves érettségi találkozónk volt, 1960-ban, akkor én már a Gázművek vezérigazgató-helyettese voltam, az osztályfőnökünk is ott volt. És attól kezdve minden évben húsvétkor, karácsonykor kocsit küldtem érte, odajött hozzánk, mindig adtam neki valami különleges ajándékot, gázöngyújtót meg ilyeneket. Össze-vissza ölelkeztünk. Mondtam neki, hogy nem tudom elfelejteni azt, ahogy 1940-ben megsimogatott, és mondta, hogy belőled az lesz, amit akarsz.
A zsidóságunkból kifolyólag összesen csak egyszer fordult elő kisebb összetűzésünk. Mindig Újpestre jártunk a Tungsram strandra, de télen oda nem lehetett menni, úgyhogy elmentünk egyszer a Gellért fürdőbe. Összejöttünk hatan, nyolcan, és kicsit hangoskodtunk. Volt ott három-négy fiatal, erős srác, látták, kik vagyunk -- volt egy-két zsidós kinézetű gyerek --, és elkezdtek zsidózni, és az Ungár Laci -- aki később kiment Izraelbe, de már nem él --, visszaválaszolt nekik: 'Mi van, ti ócska parasztok?' Aztán nekimentek és elverték, amiből tömegverekedés is lett volna, de szétválasztották őket.
Egy keresztény gyerek, a Szabó Lóránt, akivel már Újpesten is együtt jártam, volt talán a legjobb barátom. Az apja valamilyen tisztviselő volt, a szüleivel is nagyon jóban voltam. Az újpesti gimnáziumba jártunk együtt, majd a pestújhelyibe. A nyilas időkben [lásd: nyilas hatalomátvétel] Újpest teli volt nyilas plakátokkal. Mentem vele sétálni, ő meg fogta és letépte. 'Meg vagy te őrülve? Agyonvernek, ha meglátnak bennünket!' 'Nem érdekel!' -- és tépte. Én annyira megijedtem, hogy én szaladtam el, ő meg ott tépkedte. Elég bátor gyerek volt ilyen szempontból, nagyon értelmes, és szinte filoszemita gyerek volt. 1945 után is összejöttünk, ő matematikatanár lett.
Érettségi után keramikusnak mentem. A nővéremnek volt egy osztálytársnője, aki hat évvel idősebb volt nálam. Grünberger Aliznak hívták, keramikus volt Újpesten. Volt egy műhelye és ott egy égetőkemencéje, ahol tanonckodtam. Én a legjobb rajzoló voltam a gimnáziumban, és szerettem fabrikálni. Az első kerámiám a Popeye, a tengerész volt, nagyon jól nézett ki, és bár sok minden volt, amit úgy elajándékoztam, ez megmaradt. Egy évig voltam keramikus, akkor azt mondta az apám: 'Ebből akarsz te megélni? Bárhova elmégy a világba, keramikus kinek kell?' 'Hát akkor mi legyek?' 'Légy szabó! A szabót a világon mindenütt keresik.' Először inas, majd segéd voltam egy évig, utána meg behívtak, 1943-ban kellett bevonulnom munkaszolgálatra.
Gömöri Géza
Megosztás
Photos from this interviewee
The Centropa Collection at USHMM
The Centropa archive has been acquired by the United States Holocaust Memorial Museum in Washington, DC. USHMM will soon offer a Special Collections page for Centropa.
Academics please note: USHMM can provide you with original language word-for-word transcripts and high resolution photographs. All publications should be credited: "From the Centropa Collection at the United States Memorial Museum in Washington, DC".
Please contact collection [at] centropa.org (collection[at]centropa[dot]org).
