Ez a gimnáziumi bizonyítványom a hetedik osztályból.
Az elemi iskolában egészen jó tanuló voltam, csupa jeles, de nem nagyon szerettem az iskolát. A gimnáziumban csak azért volt rossz bizonyítványom, mert nem tanultam.
Lehet, hogy elfogult vagyok, de olyan tanárok szerintem sehol nem voltak. Strasser V. Benő, a legjobb matematikus volt, szenzációs tanár. Kertész Dezső volt a latintanárom, remek tanár volt. Gellért volt az angoltanárom. Grünwald Fülöp, aztán Pach Zsigmond Pál, egyik jobb volt, mint a másik. A matekot nem szerettem, bár Strasser nagyon jó tanár volt, mégsem szerettem. Inkább a humán dolgok mentek. A matematikát és a fizikát utáltam. Ebből a kettőből mindig éppenhogy hármassal átmentem, ennek ellenére szerettem a tanárt, mert szenzációs volt. Ő nem szeretett engem, de ezt nem érzékeltette, igazi jó pedagógus volt. Próbálta érdekessé tenni a fizikát és a matematikát. Én az angolt, a történelmet és a magyart szerettem. Nyelvet csak az iskolában tanultam. Angolt, latint. Nem kellett különóra. Volt három angolóra egy héten, és azzal is úgy voltam, hogy nem csak a házi feladatot csináltam meg, hanem azon kívül is olvastam angolul, Shakespeare-t olvastam angolul 12-13 éves koromban. Nagyon jó szótáram volt, benne volt minden, ami kellett.
A gimnáziumban volt önképzőkör, de nem voltam a tagja. Inkább sportoltam. Nagyon sok sportot űztem. Futballoztam, jéghokiztam, kézilabdáztam, kosárlabdáztam. Ezeket főleg az iskolában, a zsidó gimnáziumban. A jéghokit nem, arra már nem emlékszem, hogy jött. És ahhoz a felszerelés sem lehetett olcsó, de ilyenre mindig volt pénz. Ha például az iskolai csapatnak kellett egy labda, akkor apám megvette, és bevitte. De leginkább futballoztam. Éjjel-nappal futballoztam. Én voltam az iskolai csapat kapusa. Amikor hatodikos voltam, már védtem az iskolai csapatban, ami főleg nyolcadikosokból állt. Aztán 1946-ban gyermekparalízisem volt, a karom megbénult, és attól kezdve balbekket játszottam.
Szóval el voltam foglalva. Először is minden hétvégén volt kirándulás a cserkészekkel. Őrsgyűlés is volt minden héten egyszer, és volt a kosárlabda, a kézilabda, szóval el voltam foglalva. És az olvasás. A gimnáziumban sem igen voltak barátaim, az osztálytársaimmal lógtam néha együtt.
Mire ez a tanév befejeződött, én már Bécsben voltam. Apám intézte el, hogy adják ki a hetedikes bizonyítványt. Azt hitte, hogy kelleni fog, hogy valamire jó lesz. De nem volt jó semmire, semmit nem ért.
************************************************************************
Molnár Tamás tanuló
Évvégi bizonyítvány
A PESTI IZR. HITKÖZSÉG GIMNÁZIUMA az 1948/49.-ik iskolai évben hetedik
osztályában nyilvános tanulói minőségben tanúsított előmeneteléről.
A tanári testület általános ítélete: A nyolcadik osztályba léphet.
Kelt Budapesten 1949. június hó 18-án
Osztályzatok:
Magatartás: jó
Hit- és erkölcstan: elégséges
Magyar nyelv és irodalom: jó
Történelem, állami ismeretek: elégséges
Gazdasági és társadalmi ismeretek: elégséges
Föld- és néprajz: elégséges
Latin nyelv: elégséges
Zsidó történet: elégséges
Héber nyelv: közepes
Angol nyelv és irodalom: elégséges
Természettan: elégséges
Mennyiségtan és mértan: közepes
Rajz, a műalkotások ismeretével: jeles
Testgyakorlás: közepes
Ének: kitűnő
Általános tanulm. eredm. középrendű
Thomas Molnar hetedikes bizonyítványa
Megosztás
Photos from this interviewee
Centropa Collection acquired by USHMM
The Centropa archive has been acquired by the United States Holocaust Memorial Museum in Washington, DC.
USHMM will soon offer a Special Collections page for Centropa.
Academics please note: USHMM can provide you with original language word-for-word transcripts and high resolution photographs. All publications should be credited: "From the Centropa Collection at the United States Memorial Museum in Washington, DC". Please contact collection [at] centropa.org.