Apám kapta az Iparügyi Minisztériumtól 1949. március 24-én ezt az igazolást. A szövege a következő:
?A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kerületében mestervizsgára bocsátottak törzskönyvének 11.151/1939. sz. alatt elfekvő iratok alapján igazolom, hogy Molnár Miklós budapesti lakos, aki Budapesten 1898-ban született, anyja neve: Polnauer Róza, a budapesti mestervizsgáló bizottság előtt 1939. évi december hó 18-án a cukrászipari mestervizsgát sikerrel letette.?
**************************************************************
Apám 1898-ban született. Elemibe járt és polgári iskolába. A polgári után cukrászinasnak adták. Aztán később cukrászmester lett. 1939. december 18-án tette le a cukrászipari mestervizsgát a budapesti mestervizsgáló bizottság előtt. Az első világháborúban katonáskodott, de nem tudom, milyen alakulatnál volt, csak azt, hogy a fronton nem volt. Egyszerű katona volt, nem volt semmi rangja.
Az 1930-as évek elején vagy talán már az 1920-as évek végén, nem tudom pontosan, hogy mikor, nyitották meg Molnár Vilmos és társai a Thököly út 14-ben lévő üzletet. A cégtáblán az állt, hogy 'MOLNÁR CUKRÁSZDA CUKORKA'. Ebben a Molnár a nagyapám volt, a társak a papám, Molnár Miklós és a papám sógora, Róna János. Az üzlet úgy működött, hogy cukorkagyárosoktól vették az árut, és továbbadták kiskereskedőknek. Főleg kisebb gyárakkal voltak kapcsolatban. Az üzlet szépen fejlődött, lett később még egy üzlet a Thököly út 8-ban is. Azért volt érdemes viszonylag közel még egy boltot nyitni, mert nagyon forgalmas hely, ott volt a Keleti pályaudvarral szemben, az egy nagyon jó hely volt, remek hely. És a 14-ben volt a nagybani, az volt tulajdonképpen a nagy üzlet, abból lettek jómódúak, nem a két boltból. A nagybátyám utazott, apám pedig a pestiekkel volt jóban, és főleg nyalókával és cukorkával kereskedtek. Volt mindenféle más is, de az volt a nagy cikk.
A felszabadulás után apám megnyitotta a boltot. Áru persze nem volt, mert a boltot kirabolták. Az ellopott áru között volt medvecukor, ami babérlevélbe volt csomagolva, hogy meg ne romoljon. A medvecukrot elvitték, a babérlevelet nem, ottmaradt egy zsáknyi. Apám a babérlevelet kis zacskókba csomagolta, és azt árulta. Elképesztő, hogy mennyien akartak babérlevelet venni. Hosszú sor állt a bolt előtt. Aztán szerzett valahonnan Mauthner magot. Ez egy híres magkereskedő volt. Paprika-, paradicsom- meg mindenféle magot szerzett, és azt árulta. Aztán szerzett valahonnan több vég selymet, és azt árulta. Később a cukorkakészítők megint elkezdtek nyalókát gyártani, és az óriási cikk volt. Az üzletet apám és Margit néném vitte. Lassan beindultak a gyárak, és 1946-ban, amikor bejött az új forint, nyomtattak egy árlistát, és azon már ilyen édességek voltak: tejkaramella, frutti, sósborszesz cukor, Negró, rumdrazsé, narancsdrazsé, kókuszcsemege, vegyes drazsé, omlós savanyú cukor, grillázs, puttonyos Mikulás, szaloncukor, savanyú cukor, erős cukor, selyemcukor.
A bolt egészen az államosításig ment. 1948-ban történt az államosítás, az apámnak még azt sem engedték meg, hogy visszamenjen a kalapjáért.
Igazolás Molnár Miklós mestervizsgájáról
Megosztás
Photos from this interviewee
Centropa Collection acquired by USHMM
The Centropa archive has been acquired by the United States Holocaust Memorial Museum in Washington, DC.
USHMM will soon offer a Special Collections page for Centropa.
Academics please note: USHMM can provide you with original language word-for-word transcripts and high resolution photographs. All publications should be credited: "From the Centropa Collection at the United States Memorial Museum in Washington, DC". Please contact collection [at] centropa.org.