Travel

Faludi József - Egy ortodox gyerekkor

Élet egy ortodox zsidó közösségben Magyarország egy kis településén, Kiskőrösön. József apja, Fogler Emánuel ortodox zsidó volt, de katonaként szolgált az első világháborúban. Családját egy kis bőrkereskedésből tartotta el. József, aki először zsidó elemibe, majd állami polgári iskolába járt, nagyon szemléletesen mutatja be a gyerekkorát, különösen a zsidó hagyományokat, amelyet családja szigorúan tartott. Tizenhárom éves korában József jesivába (zsidó vallásos iskolába) került, és itt folytatatta tanulmányait 1939-ig, amikor kivándorolt Palesztinába. Tel Avivban egyik nagynénje ruhaszalonjában kezdett dolgozni. József ekkor már nem tartotta a vallási tradíciókat, hanem a Kommunista Párt összejöveteleire kezdett járni. Itt ismerkedett meg egy jemeni zsidóval, Zarum Mazallal, akivel 1946-ban összeházasodtak. József Magyarországon maradt családtagjait a holokauszt során meggyilkolták.

József 1948-ban tért vissza Magyarországra Mazallal és első fiukkal. Ekkor változtatta nevét Foglerről Faludira. Három fiuk született, mindhármat körülmetéltették, de József nem adta tovább a zsidó hagyományokat fiainak, és egyikük sem zsidó lányt vett feleségül.

József 1949-ben csatlakozott a Magyar Kommunista Párthoz, és a párton keresztül talált munkát is: fizikai munkásként dolgozott. Soha nem tért vissza a valláshoz, de a rendszerváltás után héber és jiddis órákat kezdett adni otthon.

Jozsef Faludi -- An Orthodox Childhood

Jozsef, who attended both a religious and a secular school as a child, paints for us a picture of growing up in the bustling, small Jewish community of the small Hungarian town of Kiskoros. His father, an orthodox Jew, served in the First World War and had a small leather goods shop.

Jozsef attended yeshiva, and in 1939 emigrated to Palestine, where he worked in a dressmaker's shop in Tel Aviv . Jozsef left his orthodoxy behind and married a Yemini woman, Zarum Mazal, who he met through the Communist party. His family, who remained in Hungary, were all killed during the Holocaust.

Jozsef and Zarum retumed to Hungary in 1948 and changed their name from Fogler to Faludi (more Hungarian sounding). They had three sons. Although not in the film, Jozsef did not pass on Jewish traditions to his sons; none married Jews.

Jozsef joined the Communist Party in 1949, which helped him find a job as a manual laborer. Jozsef never returned to Judaism, but gives private Hebrew and Yiddish lessons at home.

Ernest Galpert -- Growing Up Religious

Príbeh detstva v chasidskej komunite v jednom z najvýznamnejších centier ortodoxného a chasidského judaizmu v strednej Európe, v Mukačeve. Mukačevo bolo v období medzi rokmi 1918 až 1991 súčasťou piatich štátnych zriadení: Rakúsko - Uhorskej monarchie, medzivojnovému Československa, Maďarska, Sovietskeho Zväzu a Ukrajiny. Židovskí občania tvorili pred 2. svetovou vojnou majoritnú časť obyvateľstva mesta.
Ernest Galpert, narodený v roku 1923, trávil v detstve každé ráno v náboženskej škole pre chlapcov (cheder). Odtiaľ prešiel do českej školy, ktorá mu poskytovala svetské vzdelanie. V štátnej škole sa nezriedka učil pravý opak toho, čo v náboženskej. Ernestov otecko vlastnil malý obchod s rozličným tovarom. V rodine rozprávali jazykom jidiš. Počas 2. svetovej vojny bol Ernest internovaný v tábore nútených prác. Jeho rodičia a sestry boli deportovaní do koncentračného tábora Auschwitz. Odtiaľ sa vrátili len jeho sestry, ktoré sa krátko potom vysťahovali do Izraela. Ernest zostal v Mukačeve a dúfal, že sa z koncentračného tábora vráti aj jeho milovaná priateľka Tilda. Vrátila sa. Ernest s Tildou sa vzali. Mali civilný sobáš. Tragické skúsenosti spôsobili ich odklon od náboženského života. V rovnakom duchu vychovali i svojich dvoch synov.
V roku 1991 padol komunistický režim a Mukačevo sa stalo súčasťou Ukrajiny. Jeden z Ernestových synov sa vysťahoval do Izraela. So svojim druhým synom začal Ernest pomáhať pri rozvoji židovskej komunity v meste a pomaly sa vrátil späť ku svojej viere a náboženskému životu.

Galpert Ernő - Vallásos családban nőttem fel

Egy haszid gyermekkor története a közép-európai ortodox zsidóság és haszidizmus fellegvárában, Munkácson, amely számos országhoz tartozott a 20. században - az Osztrák-Magyar Monarchiától az Első Csehszlovák Köztársaságon és a Szovjetunión át egész a független Ukrajnáig. A holokauszt előtt Munkács lakosságának többsége zsidó volt, és állandó volt a viszálykodás a nagytekintélyű rabbik követői között. Galpert Ernő apjának, Ósiásnak szatócsboltja volt, ebből tartotta el családját. A családban jiddisül beszéltek. Ernő, aki 1923-ban született, délelőtt héderbe (vallásos elemi iskola zsidó fiúk számára), délután a szekuláris cseh elemibe járt, ahol gyakran hallotta pont az ellenkezőjét annak, amit délelőtt tanult. A második világháborúban Ernő munkaszolgálatos volt, szüleit és lánytestvéreit pedig Auschwitzba deportálták. Testvérei szerencsésen hazatértek, és nem sokkal a háború után Izraelben telepedtek le.

Ernő Munkácson maradt, remélve, hogy szerelme, Akerman Tilda visszatér a koncentrációs táborból. Tilda túlélte a háborút, 1946-ban összeházasodtak, és hátat fordítotva a vallásnak két fiukat az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Munkácson nevelték. A peresztrojkát követően az 1991-ben függetlenné vált Ukrajnából Ernő egyik fia Izraelbe költözött, míg a másik fiú édesapjával együtt elkezdte szervezni az újjászülető zsidó életet. Ernő visszatért a judaizmushoz, és Izraelben élő unokájával is rendszeresen emailezik.

Ernest Galpert -- Growing Up Religious

The story of a Hasidic childhood in one of the centers of Orthodox and Hasidic Judaism of Central Europe. Mukacevo (as it's called in Czech, or Munkacs in Hungarian) is a town that was in five countries between 1918 and 1991: the Austro-Hungarian Monarchy, interwar Czechoslovakia, wartime Hungary, the Soviet Union and today, Ukraine. Mukacevo had a majority Jewish population (before it was wiped out during the Holocaust); its great rabbinical courts feuded constantly with each other.
Ernest Galpert, born in 1923, spent his childhood mornings in a religious school and his afternoons in a secular Czech school. His father had a grocery store and the family spoke Yiddish at home. During the war, Ernst was taken into forced labor brigades while his parents and sisters were deported to Auschwitz. Only his sisters returned and left for Israel soon after.

Ernest remained, hoping his sweetheart Tilda would return from the camps. She did - they married and raised two sons in Mukacevo, then in the Soviet Union. When Communism fell in 1991, one of Ernest's sons left for Israel while Ernest and his other son began helping run the Jewish community.

Ernest Galpert -- Mein Leben und die Religion

Die Geschichte einer chassidischen Kindheit in Mukacevo (Munkacs in ungarisch), einer der wichtigsten orthodox - jüdischen Zentren in Mittelleuropa. Zwischen 1918 und 1991 gehörte die Stadt zu fünf Staaten: erst zu Österreich - Ungarn, nach dem Ersten Weltkrieg zur Tschechoslowakei, während des Zweiten Weltkrieges zu Ungarn, danach zu der Sowjetunion und heute schließlich zur Ukraine.
Ernest Galpert besuchte als Kind einen Cheder und danach eine säkulare tschechische Schule, wo er oft das Gegenteil von dem lernte, was man ihm am Morgen beigebracht hatte. Sein Vater besaß einen kleinen Lebensmittelladen, und seine Familie sprach zuhause jiddisch. Während des Zweiten Weltkrieges wurde Ernest in eine Zwangsarbeiterbrigade abkommandiert und seine Eltern und Schwestern nach Auschwitz deportiert. Nur seine Schwestern kehrten lebend zurück und emigrierten nach Israel.
Ernest blieb in Mukacevo, in der Hoffnung, dass seine geliebte Tilda aus dem Konzentrationslager zurückkommen würde - sie kam tatsächlich, und sie heirateten. Als 1991 die kommunistische Sowjetunion auseinanderbrach und die Galperts von heute auf morgen in der Ukraine lebten, halfen Ernest und sein Sohn, die jüdische Gemeinde zu leiten.

Braun Miklós - Egy esküvői kép

Braun Miklós édesapja, Zsigmond hites könyvvizsgáló volt, édesanyja, Aranka pedig, mint a polgári családokban általában, otthon volt a gyerekekkel és a háztartást vezette. Miklós 1913-ban, nővére, Klára 1908-ban, bátyja, Ferenc 1906-ban született. Klára Fiumébe ment férjhez, és 1943-ban Budapesten keresztül deportálták családjával együtt Auschwitzba, ahonnan egyikük sem tért vissza. Ferenc, aki textilügynökként dolgozott, előbb Szegeden, majd Budapesten élt. 1998-ban halt meg.

Miklós felső kereskedelmit végzett, és már 20 évesen a Fiumei Kávébehozatali Társaság egy fióküzletében lett üzletvezető. Igy találkozott 1941-ben későbbi feleségével, Verával, aki munkahelyére menet többször elhaladt az üzlet előtt, és egyszer bement vásárolni. Miklós randevút kért, amibe Vera belement. Miklós ekkor már munkaszolgálatos volt.

1944. április 15-én házasodtak össze, de ezután Miklós egy évig nem tudott hazamenni. Vera csillagos házban volt, és férjét az egyéves házassági évfordulójukra várta haza, amelyre Miklós végül egynapos késéssel, de megérkezett. A háború után Miklós az élelmiszerszakmában dolgozott, Vera pedig egy nagy textilcég igazgatója mellett volt titkárnő. Két fiuk született. Hosszú közös élet után Miklós 2004-ben halt meg, Vera azóta egyedül él.

Miklos Braun -- The Wedding Photo

Miklos Braun's family was middle class: his father, Zsigmond, was a a certified bookkeeper and auditor, his mother, Aranka, was a housewife. Miklos was born in 1913, his sister, Klara in 1908 and his brother Ferenc in 1906.

Klara married a businessman from Fiume (Fiume is now Rijeka and is in Croatia today). Both were deported to Auschwitz by the occupying Gerrmans, and they never returned. Ferenc survived the war in the Budapest ghetto. Miklos graduated from the Commercial Academy in Budapest and managed a candy store. Every day he saw an attractive woman pass by his window. One day she introduced herself to him - her name was Vera Wexler. Soon Miklos and Vera began dating even though Miklos had been conscripted into forced labor. When Miklos was on leave on April 15, 1944, he and Vera married, but because they were Jewish, were not allowed to have an official wedding picture.

Miklos was then swept up into the horrors of war again. He did not think he would survive, but Vera, who was hiding in a "yellow star house" in Budapest said, "If Miki is alive, he will come back to me for our first anniversary." She was wrong. Miklos showed up one day late.

Rosa Rosenstein -- Együtt élni a történelemmel

Egy berlini születésű zsidó nő története, aki megélte a császári Németország, a Weimari Köztársaság és a Harmadik Birodalom viharos történelmét, miközben felnőtt, szerelmes lett és családot alapított. Rosa az óvodáról, nyaralásokról, purimi ünnepségről készült bájos pillanatképekben mesél arról, hogyan éltek egykor a németországi asszimilálódott zsidó családok.

1939-ben, néhány héttel a háború kitörése után Rosa magyar férje, Michi úgy döntött, hogy Budapestre kell menekülniük, mert ott szerinte biztonságban lennének. Nem voltak. Michit és Rosát is letartóztatták és táborba küldték. Michi végül munkaszolgálatosként halt meg. Rosa Budapesten bujkálva maradt életben miután elküldte két lányát Palesztinába, és ott biztonságban tudhatta őket.

A háború után Rosa egy bécsi zsidó férfihoz, Alfred Rosensteinhez ment férjhez. Második házasságából születtet fia, Georg Izraelbe költözött és ott alapított családot. Rosa Rosenstein kilencvennyolc éves korában, 2005-ben halt meg.

רוזה רוזנשטיין - לחיות עם ההיסטוריה

ב-1939, שבועות מספר אחרי פרוץ המלחמה, בעלה ההונגרי של רוזה, מיכי, עמד על כך שיימלטו לבודפשט. שם – כך הרגיש – יהיו חייהם בטוחים. הוא טעה. מיכי וגם רוזה נעצרו ונכלאו במחנה ריכוז, ומיכי מת כעבור זמן מה בעבודת פרך. רוזה שוחררה, ובהמשך מצאה מסתור בבודפשט וניצלה; אך היא לא נחה ולא שקטה עד ששלחה את שתי בנותיה לפלשתינה, לחוף מבטחים.
אחרי המלחמה נישאה רוזה ליהודי וינאי, אלפרד רוזנשטיין, והם הקימו את ביתם החדש בוינה. הבן גיאורג היגר לישראל, שם חי תקופה ארוכה ואף הקים משפחה משלו, עד שלבסוף חזר לאוסטריה.
רוזה רוזנשטיין זכתה להגיע לגיל מופלג. היא הלכה לעולמה בשנת 2005, והיא בת תשעים ושמונה."

Rosa Rosenstein -- Living with History

The story of a Berlin-born Jewish woman who lived through the turbulent times of Imperial Germany, the Weimar Republic and the Third Reich, all while growing up, falling in love and starting a family. With charming snapshots of holidays, kindergartens and Purim parties, Rosa shows us how integrated, assimilated Jewish families lived in Germany then.

In 1939, a few weeks after the war had started, her Hungarian husband Michi insisted on fleeing to Budapest, where he felt they would be safe. They weren't. Both Michi and Rosa were arrested and put in a camp, and Michi perished in a forced labor brigade. Rosa survived by hiding in Budapest -- but not until she sent her two daughters off to Palestine and saw them safe.

After the war, Rosa married a Viennese Jewish man, Alfred Rosenstein, and started another family in Vienna. Her son Georg moved to Israel, where he began a family of his own and lived for a long time before finally moving back to Austria. Rosa Rosenstein lived until she was ninety-eight years old, and died in 2005.

Rosa Rosenstein -- Leben mit Geschichte

Nach Hitlers Machtübernahme floh Rosas Familie aus Berlin nach Palästina; Rosa ging 1939 mit ihrem ungarischen Ehemann Michi und ihren zwei kleinen Töchtern nach Budapest.

Während Rosa und Michi interniert waren, gelang es Rosa, ihre Töchter aus Budapest zu ihrer Famile nach Palästina zu schicken. Michi starb im Arbeitslager in der heutigen Ukraine, Rosa überlebte im Versteck in Budapest während der letzten Kriegsmonate.

Nach Kriegsende heiratete sie Alfred Rosenstein aus Wien, bekam einen Sohn, Georg , und zog mit ihrem Mann in seine Heimatstadt Wien. Georg, der heutzutage Zwi heißt, wanderte 1963 nach seiner Matura (Abitur) nach Israel aus, lebte in einem Kibbutz und gründete eine eigene Familie, mit der er schließlich nach Österreich zurückkehrte.

Rosa Rosenstein starb 2005 im Alter von 98 Jahren.