Vereckei Lászlóné a Zrínyi Ilona Gimnázium növendéke

A képen a Zrínyi Ilona gimnázium egyenruhájában vagyok látható.
 
Amikor első gimnáziumba kerültem, és jöttek a zsidótörvények, a gimnáziumban numerus clausus volt. A numerus clausus az újonnan beiratkozókat sújtotta, a felsőbb osztályokba járó zsidó tanulók megmaradhattak iskolájukban. Ez a Zrínyi Ilona leánygimnázium volt, a Práter utcában. Apám mindenféle protekcióval fölvetetett, hivatkozott a kitüntetéseire, meg ilyesmi. 32-en voltunk az osztályban, és abból ketten voltunk zsidók. Két első osztály nyílt akkor. Az egyikben volt két zsidó lány, a másikban pedig egy sem. 1944-ben negyedikes gimnazista voltam, és tiszta kitűnő lettem, és Pelsőczy tanárnő nagyon megdicsért, és mondta, hogy a zsidó lányok, mindig is kitettek magukért, és hogy én milyen jó tanuló vagyok. Ő egy keresztény, magyarérzelmű nő volt egyébként, de soha nem hangoztatta ezt. Minden jót kívántunk egymásnak és hamarabb befejeződött az iskola. Amikor 1945-ben újra kezdtük, a másik kislány nem jött. Miután meghaltak a szülei, kiment egy cionista mozgalommal Palesztinába. Balla Györgyi volt a neve. 1948-ban aztán leérettségiztem. Knébel Alfréd, az volt az igazgató, aki egy kiváló fizikus volt. Mika Anna és Mika Klára tanítottak még, ők nyelvtanárok voltak. Egyébként ez a gimnázium budapesti viszonylatban, egy nagyon jó iskola volt akkor. Kedvenc tantárgyam volt a magyar és a nyelvek. A háború után, nem volt semmi reakció az iskola, és az  osztály részéről, abban a tekintetben, hogy én zsidó vagyok. Az iskolából több lány a holokauszt áldozata lett, és ezt ott mindenki tudta. Mi tanultunk ott hittant továbbra is. Az osztályba jött még két lány újonnan.  Az egyik volt a Sonnenschein Magdi, aztán Soltész Magda lett a neve, a másik Kertész Ági volt. A Magdi ott dolgozott abban a textilgyárban, ahol később én is. Őt engedték továbbtanulni, mert ő "jobb káder" volt, mint én. A papája pincér volt. Ő később, nagyon baloldali lett.
Volt nem zsidó barátnőm is a gimnáziumban, Maczák Mária, és Makrai Edit. Nagyon jóban voltunk. Jártunk is egymáshoz. Ők katolikusok voltak, de pl. a Makrai Editnek kikeresztelkedett zsidó volt a mamája, minthogy az később kiderült. Később nekem a férjem révén lettek igazán keresztény barátaim. 
Gyerekkoromban többször tapasztaltam, hogy pl. a téren játszottunk, és valaki a gyerekek közül azt mondta, hogy azzal a zsidóval nem játszunk. Ez úgy derült ki, hogy az egyik osztálytársam is ott játszott éppen, és elmondta a többieknek, hogy én zsidó vagyok. A tantimmal jártam játszani, de ő ebbe nem szólt bele. Ő ilyenkor leült egy padra és kézimunkázott. Meg el se mondtam neki.   Kicsit meg voltunk merevedve. A zsidótörvények miatt volt egy távolság a zsidók, és a nem zsidók között. Nem kellett ehhez antiszemitának lenni. De bennem azért bennem volt az antiszemitizmus hatása, és nem igazán barátkoztunk keresztényekkel.
 

Centropa Collection acquired by USHMM

The Centropa archive has been acquired by the United States Holocaust Memorial Museum in Washington, DC. 

USHMM will soon offer a Special Collections page for Centropa.

Academics please note: USHMM can provide you with original language word-for-word transcripts and high resolution photographs. All publications should be credited: "From the Centropa Collection at the United States Memorial Museum in Washington, DC". Please contact collection [at] centropa.org.