A Goldgruber kocsma a Práter utcában

Kép
A képen apám kocsmája látható, ami a Práter utcában volt. Előtte áll apám sapkában. A többieket nem ismerem.
A Práter utca 29-ben volt tehát a híres a Goldgruber kocsma. Este 10 óráig volt nyitva, vasárnap kivételével minden nap. A zsidósága miatt apám, csak akkor zárt be, mikor nagyünnepek voltak. Például Újév, Jom Kippur. Hanukkakor nem zárt be, húsvétkor [lásd: Pészah] igen. Nem zsidó vendégkör volt, mert ezen a Práter utcai környéken, inkább kishivatalnokok laktak és dolgoztak. Enni itt nem lehetett, csak pogácsa volt, meg pacsni, amit apám a pékségből hozott. Anyám segített a kocsmában apámnak, ő a kasszában volt. Apám nagyon szigorú volt, a kocsmában nem lehetett lerészegedni. Részeg embert be sem engedett a kocsmába. A környéken ő híres volt szigorúságáról. Nagyon szerette a borokat, és értett is hozzá. Volt Kispesten egy pincéje. Mindig megvett egy egész szüret termést a parasztoktól az Alföldről, a homoki borvidékről. Gombos Béla szőlősgazdával volt sokáig kapcsolata, aki Tápiószele Gombostanyáról szállította a bort. A külföldi borokhoz nem értett, de egyébként jó szakember lett. A röviditalokat a Zwacktól vette. Mindig a képviselőjével tárgyalt. A pezsgő a Törleytől, a sör a Dréhertől jött. Volt fölirata a kocsmának "Goldgruber - sör, bor". A kocsmát apám nagyon kiépítette, mert volt ott egy külön asztaltársaság is. Volt egy külön szeparált része a helységnek, ahol ülővendégek voltak. Abrosz is volt az asztalon, hivatalnokok és kispolgárok jártak oda. Voltak állóvendégek is, akiket a pultnál szolgáltak ki. A pult előtt volt két asztal, ahova leülhettek ők is. Ezek az asztalok nem abrosszal voltak leterítve, hanem eternittel. Nagyon sokan vittek a jó házi borokból.
 
A kocsmárosság jómódot jelentett. Sok munkát is, de a szüleim jól éltek. Ez egy jó polgári státusz volt. Sokszor mondta apám, hogy ő egy jó adófizető. Színházba is jártak rendszeresen, sokat a Nemzetibe. Élőben nézték Jávor Pált, Bajor Gizit és a kor nagy színészeit [Jávor Pál (1902-1959) - színész, 1935-1944 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1944-ben a németek Sopronkőhidára hurcolták. 1946-tól az USA-ban játszott, ahonnan 1957-ben tért haza. Bajor Gizi (1893-1950) - a Nemzeti Színház tagja volt. - A szerk.]. Nekünk ez egy különleges adottságunk volt, mert Bandi, a bátyám színésznek készült. A Vígszínházba is jártunk nagyon sokat. Somlai Artúr, Róth Sándor, ezek mind ott játszottak akkoriban. A Lakner bácsihoz is jártunk, láttam élőben a Ruttkai Évát [Lakner Artúr, azaz Lakner bácsi Gyermekszínháza - gyermekszínészekből álló társulat - 1926 és 1943 között működött. - A szerk.]. Az hogy rendszeresen jártunk színházba, az azt jelentette, hogy kéthetente mentünk. Apám imádta az Operett Színházat is. Az Operába nem volt olyan gyakori, hogy jártunk volna.
 

Fotó adatai

Interjúalany

Lászlóné Vereckei

További fotók ettől az interjúalanytól