Ez a kép anyám testvérénél, Herminánál készült, Kelenvölgyben. Vasárnaponként jártunk oda. Balról az első az én vagyok. A mellettem ülő fiú Reisz Sándor, a bátyám barátja. Amikor a bátyám egy évig Párizsban dolgozott, ott ismerkedett meg vele. Õ is zsidó fiú volt. Mellette ül a Hermina, és Hermina mellett a bátyám. Anyám édestestvére volt a Hermina. Neki paplanüzletre volt a Ráday utcában. Anyám később betársult hozzá, mellette tanult bele ebbe. Ez 1938-ban vagy a körül lehetett. A bolt a Ráday utca 15-ben volt, és odaköltöztünk mi is, a Ráday utca 18-ba. Attól kezdve ott volt az anyám. Itt négyen laktunk, anyám, apám, a bátyám meg én. Hogy miért költöztünk át, azt nem tudom, gondolom, a bolt miatt. Nagy konyhánk volt ebben a lakásban, és volt fürdőszobánk is. Ezenkívül volt egy kisszoba, előszoba és egy nagyszoba, tehát összesen két lakószobánk volt. A Hermina férjhez ment egy római katolikus férfihez, Győrffy Péterhez. Gyerekük is volt, de meghalt gyerekkorában. Tulajdonképpen a Péter nyitotta ezt az üzletet, a felesége pedig társtulajdonos volt. A Hermina nagynéném a férjével Kelenvölgyben lakott, akkor az még vidéknek számított. Nagyon sokszor vasárnapi kirándulás címén kimentünk hozzájuk. Egy nagyon szép kertes ház volt ott Kelenvölgyben. Villamossal mentünk a Kelenföldi pályaudvarig, és onnan gyalog. Akkor még nem volt busz. A Hermina minden nap bejárt, meg a férje is. Amikor anyám betársult, együtt vitték a boltot. Elöl volt az üzlet, hátul volt a műhely. Volt egy galériája is a boltnak, ott készítették a paplanokat. Volt egy kirakat is, ott volt a paplan kitéve. Jó sok vevőjük volt. A Magyari Imre cigányprímás is ott vásárolt. A boltra még én is emlékszem, mert én is dolgoztam ott egy darabig a háború után, 1945--50 között. 1944-ben bezárt a bolt, de a háború után egy rövid ideig még anyámmal dolgoztunk itt. A bolt másik oldalán bőrüzlet volt, arra is emlékszem. A Hermina a háború után bekerült egy öregek otthonába, én még látogattam. 1948--49 körül halt meg. A férje mikor halt meg, azt már nem tudom.