Endrei Istvánné a férjével

+
  • Fénykép készítésének helye:
    Budapest
    Fénykép készítésének éve:
    1942
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Hungary
Ezen a képen én vagyok a férjemmel. A férjem egyik nagynénje fényképész volt, és ő csinált rólunk egy fényképet 1942. március tizennyolcadikán. Édesanyámnak szántuk, aki nem volt boldog ettől a házasságtól. Meg akartuk őt valahogy békíteni. 'Anyukánknak szeretettel. Hédy Pista' -- ezt írtuk rá. Akkor nagyon divat volt ez a kockás, sottis gyapjú anyag, amiből a ruhám volt. Tiszta gyapjúszövet. A férjem, Endrei István Budapesten született 1914-ben, de Debrecenben élt a szüleivel. Zsidó származású volt, de római katolikusnak nevelték. Elég hamar feljött Debrecenből Budapestre, ahol az egyik nagybátyja istápolta. A nagybácsinak Földes volt a vezetékneve, a felesége, Etel volt a férjem apjának a húga. A férjemet ő a feleségével örökbe akarta fogadni, de a szülei nem hagyták. Úgy kezelték, mint a saját gyereküket. Volt egy beteg gyerekük, de az intézetben volt. Nagyon szerették a férjemet. Nagyon sokat törődtek vele. Õket a Dunába lőtték. A férjem hivatásos magvizsgáló volt a tőzsdén. Ez azt jelentette, hogy akik a tőzsdére hoztak eladni búzát vagy valamilyen terményt, azoknak a zsákban levő terményét megvizsgálta. A zsákba bedugtak egy hosszú csövet, aminek a vége üreges volt, és belehullott a magból egy mennyiség, és a cső fölső részén volt egy lyuk, és ő megvizsgálta ezt a magot, hogy milyen minőségű. Megállapította, hogy a termény első osztályú, másodosztályú stb., hogy mennyit lehet érte adni. A nagybátyja intézte el neki ezt a szaktanfolyamot, mert ő is a tőzsdén dolgozott. Ez a nagybácsi csípőficamos volt, nehezen tudott járni, de mindennap járt a tőzsdére. A Batthyány örökmécsesre nyílt a lakásuk ablaka, ott lakott. A tőzsde meg a Szabadság téren volt, ott, ahol most a tévészékház van. Az volt a tőzsdepalota. 1941-ben mentem férjhez. Csak polgári esküvőm volt, mert a férjem római katolikus volt és én zsidó. Reverzálist kötöttünk, hogy a születendő gyerek zsidó lesz. Így volt hajlandó anyám beleegyezni az esküvőbe. Rettentően el volt keseredve, mert a Dohány templomban szeretett volna nagy esküvőt, és ez nem lehetett. Amikor férjhez mentem, akkor kerültem a Károly körútra, és itt élek most is. Külön szerettem volna költözni a férjemmel, és lakást kerestem. Anyám kitett cédulákat a kapukra meg fákra, hogy aki szerez egy lakást a lányomnak, az kap két paplant. A testvérem gyakran eljárt bridzselni, és egy ilyen kártyaparti alkalmával tudta meg, hogy ez a Károly körúti lakás kiadó. Az egyik nő, aki barátnője volt az itteni gondnoknak, kérdezte, hogy ha ő szerez egy lakást, megkapja-e a paplant. Azt mondta a bátyám, hogyha idegennek adnánk, akkor miért ne adnánk neked is. Régi ismerősök vagyunk. Akkor fölhívott telefonon az üzletben, a Podmaniczky utcában, hogy mondjam meg a Károlynak, hogy menjen megnézni a lakást a Károly körútra. Eljöttünk, megnéztük, és a bátyám azt mondta, elég nagy, gyere, vegyük ki. Akkor három hónapi lakbért kellett kifizetni. Ez volt 1941 áprilisában. 1942-től nehezen lehetett cselédet meg mosónőt kapni, mert a férfiak a fronton voltak, és a nők bementek a gyárba dolgozni. Ekkor már kénytelenek voltunk mi is besegíteni a házimunkába, főleg a vasalásba. Nálunk két napig mostak, mert sokan voltunk. Később már egyáltalán nem lehetett cselédlányt találni. Onnantól kezdve, mindent mi csináltunk. A férjemet közvetlenül az esküvőnk után behívták tényleges katonai szolgálatra. Akkor két év volt a kötelező katonai szolgálat. Be kellett neki vonulnia Gödöllőre. Kadét volt, de ott átöltöztették őt, és Gödöllőről vitték el. Még 1942. április végén találkozott vele egy unokatestvérem, kisegítette őt fehérneművel, és azóta nem tudunk róla semmit. 1943-ból van a Vöröskereszt által kiadott értesítésem, hogy eltűnt. Utána kaptam meg a halotti bizonyítványt. Zsitomirban, Oroszországban [Ukrajna] halt meg. Nem volt gyerekünk, mert nem éltünk egy évet sem együtt. Miután megözvegyültem, inkább anyáméknál tartózkodtam, de gyakran jöttem a saját lakásomba, nehogy kiadják másnak.

Interjú adatok

Interjúalany: Istvánné Endrei
Interjúkészítő neve:
Czingel Szilvia
Interjú készítésének hónapja:
November-Október
Interjú készítésének éve:
2006
Budapest, Hungary

Kulcsfigura

Istvánné Endrei
Zsidó név:
Háni
Születési év:
1915
Születési hely:
Budapest
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Kalapos, paplankészítõ
II.világháború után:
Üzletvezetõ-helyettes, üzletvezetõ a vendéglátóiparban
Névváltozás
  • Születési név: 
    Weisz Hedvig
    Névváltoztatás éve: 
    1941
    Névváltoztatás oka: 
    Házasság

Másik személy

Istvan Endrei
Születési év:
1914
Születési hely:
Budapest
Ország neve a fénykép készültekor::
Austria
Halálozási év:
1943
Halálozási hely:
Zhytomyr
Country of death:
Russia
Halálozási hely:
Zhytomyr (today Ukraine)
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Professional seed controller

További képek ebből az országból

Gergely Oszkárné
Kertész  Endréné 1971-ben
Spiegel Miksa
Szécsi Endréné a Balatonnál
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8