Kép
Ezt a születési anyakönyvi kivonatot 1949-ben adták ki, és ahogy a hátoldalán lévő pecsét tanúsítja, "személyi igazolvány kiállítása végett" 1954. március huszonötödikén kellett bemutatnom, Budapesten.
Az én szüleim [Szöllős László és Hoffmann Klára] nagyon furcsa emberek voltak. Nagyon zárkózottan éltek, saját maguknak és egymásnak. Mind a kettő valahogy kilógott a társadalomból. Születésemkor az apunak nem volt diplomája, még érettségije sem, nem volt egzisztenciája, az anyu pedig olyan családban nőtt fel, ahol a nagypapa olyan hibát követett el, ami miatt elvesztette az állását. Szeged nem volt egy nagy város, elképzelhető, hogy pletykáltak az iskolában is, és ez egész biztosan nagyon befolyásolta anyám fiatalságát. Anyunak egyébként is erős kisebbrendűségi érzése volt amiatt, hogy nem gazdagok.
A szüleim zsinagógába se jártak, mondván, hogy ők felvilágosultak, barátaik se voltak, egymásba kapaszkodtak. Nem emlékszem, hogy a lakásunkba valaha is jöttek volna barátok, vagy ők elmentek volna társaságba. Anyu sem tartott fönn barátságokat nőkkel sem, nem emlékszem, hogy kiskoromban mondta volna, hogy jön a barátnőm, vagy megyek a barátnőmhöz. Bennem sokáig nem volt tisztázva az identitásom, amin nem csodálkozom, mert a szüleim identitása sem volt tisztázott. Ők nem keresték a zsidók társaságát, de a másik oldalra meg nem nagyon fértek be, meg nem is nagyon akartak oda kapcsolódni.
