Kép
Ő az anyai nagymamám [Hoffmann Lászlóné, szül. Szigeti Ilona], akit nagyon-nagyon szerettem. Úgy tudom, tizennyolc éves korában készült ez a felvétel.
A dédszüleimnek öt gyerekük volt, közülük három lány. A dédapám nem nagyon támogatta a lányai tanulását, a dédmama, Rozi dédmama harcolta ki, hogy a nagymamám elvégezze az óvónő- és tanítónőképzőt. Nagymamám csodás ember volt, és nagy pedagógus.
Anyám írásos visszaemlékezése szerint: "Finom, hosszúkás, kreol arcú, csinos asszony volt. Mint óvó- és tanítónő kiváló eredményeket ért el. A szegedi zsidó iskola égisze alatt vezetett egy óvodát, aminek híre ment városszerte, és egyre több értelmiségi család, egyetemi tanárok hozták el gyermekeiket. Háború után a szegedi városi iskolában tanított. Sajnos fejlesztő munkájára, az elsősök írástanításának általa bevezetett módjára nem derült fény, nem kapta meg az elismerést. Ez fájt neki. Nagyműveltségű, az emberekhez érzékenyen értő egyéniség volt, aki ismerte őt, nagyon szerette."
