Kép
Ez anyám szegedi zsidó népiskolai végzős bizonyítványa az 1923/24-es tanévről. Kitűnő tanuló volt.
Az anyám nagyon jó polgári nevelést kapott. A nagymama, úgy tűnik nekem, mindent biztosítani akart neki, amit magának nem tudott. Anyám tanult külön németül, franciául és zongorázni. Nagymama nagyon szerette volna, ha anyám egyetemre megy, valamint jelentkezett a Zeneakadémiára is -- mert tíz vagy tizenkét évig zongorázott, és azt mondták, hogy rendkívüli tehetség --, de anyám minden nehézség elől meghátrált. Nem ment el a zeneakadémiai felvételire, és nem ment el az egyetemre sem. Ez lehet önbizalomhiány is, de az is igaz, hogy a harmincas években már nagyon-nagyon nehéz volt egy zsidónak egyetemre menni. Anyám világéletében meglehetősen nehezen bírta a megterhelést. Egy kis filigrán asszony volt, gyenge idegrendszerrel, és úgy látszik, nem nagyon volt önbizalma. Azt nem mondom, hogy nagymama gondos nevelése kárba veszett, mert 1932-ben nem volt mindennapi, hogy egy lányt érettségiztetnek. Utána anyám elment gyors- és gépíróiskolába, meg kitanulta a művirág- és tolldíszkészítést, de igazából csak egy keveset dolgozott mint gyors- és gépírónő, aztán férjhez ment, és akkortól a maga részéről jó ideig feleségként működött. A háború után azután egy időre megtalálta a hivatását: az Egyesült Izzó lapjánál, az "Izzó"-nál lett újságíró. Közben meséket is írt, amiket közölt a "Nők Lapja" meserovata és az Úttörőszövetség lapja, a "Kisdobos". Ez utóbbi gyereknovelláit is közölte. Írt két-három gyermekregényt, és felnőtteknek szóló novellát, de azokat nem tudta közöltetni.
