Szécsi Endréné az Olimpiai csónakházban

Szécsi Endréné az Olimpiai csónakházban
+
  • Fénykép készítésének helye:
    Budapest
    Fénykép készítésének éve:
    1932
    Ország neve a fénykép készültekor:
    Magyarország
    Ország neve ma::
    Hungary
Ez a kép a Dunán készült, az Olimpiai csónakházban, ami a Népszigeten volt. Minden hétvégén odajártunk. Eveztünk sokat. A nővérem akkor már férjnél volt, velük együtt mentünk. Általában feleveztünk Surányig, és visszafele már csurogtunk. Igazán szép emlék ez nekem. Volt egy kis kabinunk, ahol öltözni lehetett. Nagyon szerettem ide kijárni. Ezen a képen mind zsidók vagyunk. A fiúk nevére még emlékszem is. Marci, Árpád, ő is Weisz volt, aztán Vértes lett, azt hiszem, munkaszolgálatban halt meg. Úgy emlékszem, hogy zsidók jártak többnyire ebbe a csónakházba. A tulajdonos is zsidó volt, talán ez is számított. Hétvégeken strandra mentünk mindig, a Palatinusra általában, vagy volt, hogy a Duna strandra, ami Óbudán volt, elég kint, majdnem Aquincumnál. A Dunában is lehetett úszni. Volt fából ilyen uszodaszerű megépítve, egy keret a vízben, az volt a medence, és volt stég. De a Duna vizében úsztunk. Nagyon szeretett a mama strandra menni. Nem tudott úszni. Papa tudott úszni, de ő nem emlékszem, hogy jött volna velünk. Õ valahogy otthonülő volt inkább. Minekünk meg kellett tanulni úszni. Eleinte a Lukácsba jártunk úszni, és ott tanultunk is meg. A Magda tudott előbb úszni, aztán megtanított engem. Később annyira megszerettem az úszást, hogy egy ideig az FTC-ben, szégyenszemre, az FTC-ben úsztam. Még meg is van az igazolványom. Nagyon szerettem, úszás előtt mindig volt torna is. A Császár uszodába jártam, általában gyalog, mert villamosra nem kaptam pénzt. Aztán azért kellett abbahagynom, mert a mama féltett, hogy megfázom. Sajnáltam, hogy nem úszhattam tovább. Az úszáson kívül jártam angolórára. Az Erzsébet körúton volt egy angoltanár, oda jártam. A franciát itthon együtt tanultuk Magdával. Volt egy francia nyelvtanárnőnk, aki idejött a házhoz. De ez mind nem maradt meg sajnos. Zenét nem tanultunk. Nyilván azért, mert a szülők nem hallottak, így ezt nem tartották fontosnak. Azt mindig is nagyon sajnáltam, de hát ez így alakult. Akkor eszembe se jutott. De azért annyi volt, hogy karénekes voltam az iskolában, azt is nagyon élveztem. Én nagyon szerettem a zenét, de így azért nehezen jutottam hozzá. A szüleimnek ez egyáltalán nem volt természetes.

Interjú adatok

Interjúalany: Alice Szécsi
Interjúkészítő neve:
Sárdi Dóra
Interjú készítésének hónapja:
November- Február
Interjú készítésének éve:
2005-2006
Budapest, Magyarország

Kulcsfigura

Endréné Szécsi
Születési év:
1914
Születési hely:
Budapest
Foglalkozása
II. világháború előtt:
Fehérnemû-készítõ
II.világháború után:
Varrónõ
Névváltozás
  • Születési név: 
    Weisz Alice
    Névváltoztatás éve: 
    1940
    Névváltoztatás oka: 
    Házasság
  • Születési név: 
    Rados Istvánné
    Névváltoztatás éve: 
    1974
    Névváltoztatás oka: 
    Újraházasodás

Másik személy

Árpád Vértes
Halálozási év:
1940
Halálozási hely:
? (munkaszolgálat)

További képek ebből az országból

Molnár Tamás apja, Molnár Miklós az I. világháborúban
Faludi József
Rosenberg Imre és anyja, Rosenberg Manóné
glqxz9283 sfy39587stf02 mnesdcuix8
glqxz9283 sfy39587stf03 mnesdcuix8