Rados István és osztálytársai

A képen az első férjem [Rados István] látható, iskolai kiránduláson készülhetett. Grimaszolnak a fiúk, valami vicceskedés lehetett. Ő balról a második, kalapot visel. Pista az Eötvös utcai reálba járt. Ott érettségizett. Csupa fiú volt az osztályban. Nem járt magasabb iskolába, pedig nagyon jófejű emberke volt. A férjemmel angolórára jártam az Erzsébet körútra. Szimpatizáltunk egymással, és mindig egy darabon elkísért, mindig közelebb, hazáig, és a végén följött. Később már otthon tartottuk az angolórát. Vettünk egy angoltanárt, mi ketten. Akkoriban sokat tanultam és tudtam is. És mindaz, ami megmaradt mára, annyi, hogy Good bye. Borzasztó, hogy ennyire nem maradt meg bennem. Legalább két évig tartott az udvarlás, de nagyon élveztem ezt is. Ha jól emlékszem, azt mesélte, hogy banki engedély kellett neki, mielőtt megházasodott. Ellenőrizni kellett, hogy ki lesz a jövendőbeli házastárs. Kinyomoztak, én ezt persze nem éreztem, de a lényeg, hogy elégedettek voltak velem. Huszonnégy és fél éves voltam, amikor férjhez mentem Pistához, 1940-ben [Szécsi Alice 1914-ben született.]. Akkor ő már a Leszámítoló Bankban volt banktisztviselő. Nagyon szolid, rendes fiú volt. Tetszett a szüleimnek, hogy banktisztviselő.