Kép
Ez a kép 1932-ből vagy 1933-ból lehet, Nagykőrösön készült, és szerintem ezt is a Schillinger Feriék fotózták, akiknek a fényképészműtermük volt Nagykőrösön. Balra én vagyok, mellettem Rosenfeld Klárika van, aki első unokatestvérem volt, talán két évvel lehetett nálam idősebb. Édesapám testvérének, Gyula nagybátyámnak volt a kislánya. Szoros barátság is volt közöttünk, mikor már nagyobbak voltunk, akkor is. Nagyon szerettük egymást. Mikor már nem volt meg Nagykőrösön a házunk, több nyarat töltöttem náluk. Előfordult, hogy ő is följött hozzánk Pestre, én gardíroztam. Jópofa emlékem van: már nagylányok voltunk, és két fiúval elmentünk a Vidám Parkba [Akkor még: Angol Park. -- A szerk.]. Már azt se tudom, hogy a fiúk kik voltak. Bementünk valami vendéglőbe, és ha visszagondolok, ez mind a kettőnk számára teljesen szokatlan volt, és jöttünk hazafele a villamossal, a Nagyvárad térnél le kellett szállnunk, ott volt közel az Üllői út, ahol laktunk. Mikor leszálltunk -- a Klárika raccsolt --, a villamos már elindult, mi ott álltunk a megállóban, és egyszer csak Klárika megszólalt: 'A bahona cipő, a bahona cipő.' Mondom: 'Mi van a barna cipővel?' 'Ottmaradt a villamoson.' Akkoriban a fellépője a villamosnak lyukacsos volt. És abba beleakadt a barna cipője. Ezt sokat emlegettük, hogy a barna cipője bennmaradt a villamoson.
Klárika és a mamája, Ilona Auschwitzba került, és nem jöttek vissza.
