Egy hintóban ül és áll a három sógornő. A kocsiban kockás szoknyában áll az Ilonka néni, Rosenfeld Gyuláné, édesapám testvérének a felesége. Ilona Auschwitzba került az unokatestvéremmel, Klárikával, és nem jöttek vissza. A kocsiban ül a Wollák Magda, aki később a Sebestyén Lajos nagybátyám felesége lett, és akit a Dunába gyilkoltak bele [lásd: a zsidók Dunába lövése]. Végül az édesanyám, Rosenfeld Sándorné, született Sebestyén Leonóra. Ez a kép is az 1930-as években készült. Amatőr képnek néz ki. Volt egy ilyen hintónk, és lehet, hogy abban készült. Ott állt a hintó a színben vagy a raktárban, nagyon sokszor játszottunk benne mi, gyerekek, amikor már használaton kívül volt. Arra is emlékszem, hogy a szőlőbe ilyen kocsival mentünk ki a Rosenfeld nagymamával. Hozták be a színbe meg a raktárba. Mondtam, hogy bor is volt nálunk, sok hordóban. Sőt, emlékszem, volt egy bormester, nagyon jól értett a borokhoz. Bizalmi embere volt a családnak. A bort itt [Magyarországon] adták el. Édesanyám 1904-ben született, és valószínűleg Ravensbrückben halt meg. Édesanyám nagyon szépen tudott szavalni, és színészképző iskolába is járt egy darabig. De aztán ebből nem lett semmi, bizonyosan anyagi okok miatt kellett abbahagynia. Háztartásbeli volt. A szüleimet valószínűleg úgy kommendálták össze [lásd: házasságközvetítő, sádhen]. Nem volt egy szerelmi fellángolásból vagy ismeretségből adódó házasság. Tisztességes, rendes házasság volt. Édesapám az első világháború után hét évig volt hadifogságban. 1925-ben kellett hogy hazajöjjön, és 1926-ban házasodtak össze az édesanyámmal.