Anyai nagymamám, Sebestyén Manóné, született Schőn Hermina legidôsebb fiával, Ernôvel. Rá is volt írva a képre, talán még a nagymamámnak az írásával, hogy Ernôke 17 hónapos. Ez egy millenniumi emlék, a fotó alsó részére ez van nyomtatva: 'Budapest, 1896. Fényképészek Szövetkezete'. Nem tudom, milyen alkalommal készült a kép. Három testvére volt édesanyámnak, két fiú és egy lány. Ernő volt a legidősebb. Elég nagy korkülönbség volt Ernô és a következô gyerek között. A két fiút, Ernőt és Lajost jogásznak taníttatták, és hogy annak a költségeit biztosítani tudja a nagypapám, bizony a két lányának úgy kellett férjhez mennie, hogy lehetőleg valamilyen gazdag családba házasodjanak be. Ez volt az ára annak, hogy a fiúk tanuljanak. A fiúk nemigen tudtak praktizálni, mert addigra bejöttek a zsidótörvények [lásd: zsidótörvények Magyarországon]. Talán az Ernő nagybátyám még valamennyire ügyvédkedett, de a Lajos soha. Ernô bácsiról elég sok személyes emlékem van. De nem volt szoros kapcsolatom vele. Elkülönülős ember volt, és a politikai nézeteit tekintve elég sok vita volt vele, nagyon sokáig élt kint, Németországban. Az 1930-as években, tehát már a hitleráj idején Németországban volt kereskedelmi ügynökként, kicsit megszédítette a németeknek, a Hitlernek a produktuma. Egy kicsit erôsen befolyásolták ôt azok a tények, amik ott történtek, nagyon pozitívan értékelte. Ezért a család többi tagja emiatt mindig is úgy bánt vele. Véres viták voltak a családon belül, nem értettük, hogy lehet, hogy egy zsidó a németek iránt valamifajta megértést tanúsít. A háborús időszakot egy gyárban, hamis papírokkal tudta túlélni. Nem olyan régen halt meg, 15 éve. A háború után sem volt vele igazán jó kapcsolatom, elsôsorban a felesége miatt, aki elég furcsa nő volt. Lehet, hogy jót akart nekünk, de hatalmaskodni akart fölöttem is, ugyanakkor nyújtani se szeretetet, se otthont nem tudott. Ezért elkülönültünk, évente-félévente egyszer találkoztunk, akkor is inkább titokban, hogy a felesége ne is tudjon róla. A felesége pár héttel Ernő bácsi halála elôtt halt meg, akkor egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, akkor naponta jártam hozzá, segítettem neki; nehéz időszaka volt, nyolcvanon fölül volt, és kapott egy combnyaktörést, és abból már nem tudott felgyógyulni.