Ez apai nagyapám, Schosberger Adolf. A kép az 1920-as években készült, pár évvel a halála előtt, Újvidéken.

 

A nagyapám 1855-ben született, Palánkán. Nem világos számomra, miért ott született, valószínűleg a bombázások után nehéz volt az élet Újvidéken [Schosberger Pál az 1849. évi eseményekre, Újvidék ágyúzására utal. -- A szerk.], úgyhogy a család erre a környékbeli helyre költözött egy kis időre, aztán visszatért Újvidékre.  

 

Adolf nagyapa -- felmenőihez hasonlóan -- üzletember volt, de könyvelőként kezdte. Állítólag saját irodája volt 1896 körül a Wilson téren [Ahol ma a főposta van. -- A szerk.], 1904-ben pedig megalapította saját üzletét, amit úgy hívtak, hogy Schosberger Adolf bizományi ügynöksége. A cég hosszú ideig ott volt a Futoska utca 28-ban volt, ahol laktak is. Ahogy a gyerekek befejezték az iskolát, beálltak apjuk cégéhez dolgozni. A saját üzletén kívül Adolf nagyapa társ volt Fülöp ötvös- és órásüzletében is. Az üzletben társ volt a sógoruk, Krausz Sámuel (Gizella húguk férje). 

 

1924. május tizenötödikén, amikor a cég teljes gőzzel működött, nagyapám belépett az irodájába, ahol az alkalmazottak éppen az iratszekrényeket tették át valahová. Segíteni akart a cipekedésben, és amint nekikezdett volna, holtan esett össze. Az újvidéki zsidó temetőben temették el, a családi kriptában. Én voltam az egyetlen unoka a temetésen; négy éves voltam akkor. Emlékszem, hogy a cég egyik alkalmazottja vitt el a temetésre a kocsiján. A temetési menet a házunktól indult, volt egy lovas kocsi, a rabbi gyalog jött a temetőbe; ugyanabba a zsidó temetőbe, amit ma is használnak.