Látogatók a munkaszolgálatban

Itt anyámmal vagyok, aki meglátogatott a munkaszolgálatban. 1942. október 10-én vonultam be munkaszolgálatra, Galántára. Galántán körülbelül két-három hétig voltam. Utána nagy szerencsémre elvittek Ercsi mellé a felső-besnyőpusztai gazdaságba, ami a Wimpfen grófoknak a gazdasága volt. Ott mezőgazdasági munkát végeztünk. Összesen húszan voltunk, később csak tizenkilencen, mert Vértes Palit, a kis alakulat egyik tagját, a legjobb módú fiút valahová elvitte az apja, akinek késgyára volt. Ki tudta menteni a gyerekét, ennek ellenére maradtak még gazdag fiúk ott, akik pénzelték nemcsak a keretlegényt, hanem az ispánt is. Az ispánt, aki úgy fogadott bennünket, hogy 'Rohadt kommunista zsidók'. A végén, nyilván az anyagi segítség következtében, mi lettünk a tanya kedvencei. Igaz, hogy dolgoztunk, elvégeztünk minden munkát. Én négy ökröt hajtottam, vetettem, megdolgoztam a földet, az aratásnál cséplőgépnél dolgoztam. De a munka eredményeképpen mindenünk megvolt. Paprikás csirke volt ebédre, amit a mi emberünk főzött csak nekünk, a Krebsz nevű pék, és volt friss péksütemény, friss kenyér mindennap. Istállóban laktunk. Az volt kialakítva hálószobának, de eltűrtünk mindent. Emeletes ágyak voltak, én a felső emeleten aludtam. Gyakran jártunk haza szabadságra. Minden három hónapban haza tudtam jönni. Felváltva jártunk haza, nem egyszerre. A család is látogatott. Akkor volt egy kis menyasszonyom, ő is járt látogatni. Ez a kép 1943-ban készült, egy hétvégén, amikor anyám és az akkori menyasszonyom lejött meglátogatni. Szegényt, aztán elpusztították Auschwitzban.