Kép
Ez egy Budakeszin készült felvétel 1938-ból.
Anyuék egy nagyon jó kispolgári életet éltek. Nyáron anyuval mi elmentünk nyaralni -- nem külföldre, de akkor külföldre nagyon kevesen jártak nyaralni, és tulajdonképpen egész nyáron anyu meg én hol Budakeszin, hol Nagymaroson voltunk. Nagymaroson például az állomásfőnök házában béreltünk egy részt. Mert ugye az egészséges életmód kellett a gyereknek! Apám pedig minden hétvégén kijött utánunk. Sőt, kijártak hozzánk a hétvégeken barátok, családtagok is.
Ez egy Budakeszi hétvégén készült 1938-ban. Jobbra vagyok én, ez a kép július 24-e után készülhetett frissiben. Mert ezt a trombitát a születésnapomra kaptam, azért fújom itt ilyen vadul. Mellettem Ledő Marika, anyám legjobb barátnője, aztán apa, anya, Anna nagymama, aki itt az oszlopot átöleli, az dr. Szalai Imre ügyvéd, barát, akinek a barátnője Ledő Mari. Ennek a dr. Szalai Imre ügyvédnek ügyvédi irodája volt, ugyanott a Hegedűs Gyula utca 16-ban, ahol mi laktunk. Apámék legszűkebb baráti társaságához tartozott.
A hangulatra is emlékszem. Szerintem apám pizsamában van, mert az rémlik vissza, hogy apám elaludt ebéd után. De hamarosan jöttek a vendégek, a Szalaiék. Előbb érkeztek ki, mintsem hogy apám az ebéd utáni álmából fölébredt volna. És anyu nagyon balhézott, hogy "Kelj már föl, Walterkám! Ezt nem lehet, itt vannak a vendégek". És apám meg, aki raccsolt egész életében: "Na de Mancikám! Ezek jó bahátok, hát mi történik akkor, hogyha pizsamában látnak?" És így is jött ki a fotózásra. De nagyon jó volt. Jó volt nagyon.
